Egy Vandorló lelek Blogja

Mikor még énekeltünk együtt
Mosolygó nap alatt
Még hallom a ritmust ütő dallamot
Nem felejtem semmi szín alatt

Sok jó és rossz történt meg
Mégis itt vagyok veletek
Nem láthattok, nem hallhattok
De fogom kezetek, míg élek

Lélekben veletek vagyok
Vigyázok rátok
Könnyet ne ejts soha
Az élet nem olyan mostoha

Hisz ha belegondolsz, láthatod
A szivárványt, a napot
Ha felhő jön te légy a fény
És a boldogságot megkapod

Gondolj arra, aki szeret
Ne is tégy egyebet
Derüljön fel arcodon a mosoly
És boldogságban-lélekben Táncolj

Tedd, szét kezed nyújtsd fel az égig
Kezedet a kezem fogja végig
Lásd, hogy merre kell menned tovább
Fejed emeld fel és repülj hát!

Bárcsak lenne Nagypapám
Őszülő halántékú, Reszelős hangú
Az az Örök mosolygó szemű
Nemesen egyszerű.

Bárcsak Lenne Nagypapám
Kinek meséi a múltról Csillagot hoznak rám
Szerető reszkető kezeit én megfognám
Ölébe ültetne és a mesét folytatná tovább.

Bárcsak lenne Nagymamám
Ősz kontyot viselő Boldogság.
A meleg konyhában dúdolna Szépeket.
Hallom a csisz csosz Kis lépteket.

Idős kora ellenére soha meg nem nyugvó
Pörög forog a konyhában
Süt főz serénykedik
Őt csodálja így unokája.

Bárcsak lennének Ők nekem
Az igazikat nem ismerem.
Úgy érzem nem egész a család
Hiányolom Nagypapát és Nagymamát.

Váltig állítani lehetetlen,
Tudni hogy mi a telhetetlen,
Mondani lehet elégedetlen..
De nem szeretetlen.

Lehet vágyunk perzselő,
Ötleteid vedd elő!
Fogd össze a szálakat,
Élet fonalainkat.

Kitalálni hogyan lehet?
Szebb jövőt életet?
Bátran lépni meg nem állni,
Sok sok angyallal szóbaálni.

Tavaszodik az idő nyílnak a virágok
Vidáman néznek rám az Aranyló Nárciszok..
Simogató szellő hozza a meleget...
Ezt a költeményt abbahagyni nem lehet...

Lengedezik a fűzfa ága a tavaszi szélben..
Sóhaja messzire szállt hozzád régen.
Lágy széllel csókot váltott éppen,
Táncol tovább Fénylő reményében.

Most este egyedül vagyok mégis veled..
Messze vagy de itt vagy bennem
Mosolygok tudtam merre száll a szél..
Kezemmel csókot küldök fénye hófehér..

Ég a sütőben a Beiglinek az alja
Megőrült kollégák másznak fel a falra..
Síkítva rohangásznak mint pók a falon..
Én meg őket nézve a fejem búbját vakarom

Zöldséges rejtekén krumplis zsákok tövében
Bedugult a pucológép nyílása éppen.
Jajj Jajonganak a többiek..
Én meg vidáman csak rajtuk nevetek..

Kint a főzőtéren készül már a fincsi leves..
Sorra kóstolja Mindegyik ki látja Heves
Á de még mindíg halljuk a nagy torokból jövő hangot
Miként a szakács még egy beiglit odarakott

Istenem hol vagyok én? ez nem a tébolyda?
Nevetek a könnyem is csordul kifele oda
Két jóember éppen a húst vágja..
Egyik ilyenre másik már kockára

Mikor meglátta őket a főszakács hajjaj
Kezében fakanállal Morgós mérges hanggal..
- Mit csinálsz te szerencsétlen?
Szólt nem épp szépen...

Ezt így ezt úgy Idéztem éppen..
Megmutatta immár százszor hogy vágja szépen
De behúztam a nyakam és mentem dolgomra ..
Bolondságokat beszélve mosolyogva.


Végig gondolkodva ami a munkahelyemen Történik :) Igazi dráma vagyis néha már Komédia :D