Egy Vandorló lelek Blogja

Axhyon•  2023. április 19. 08:43

Kismama

Kismama vagyok. Egy olyan kismama akit elhagyott a férje. Már a 34 dik hétben járok és várakozok az ultrahangra. A váróterem tele van kismamákkal. Vannak akik osztályról jöttek le vizsgálatra van aki időpontra érkezett. Voltak akiket a férjük kísért. Szerencsések. Látszik rajtuk az összetartás a szeretet. Az előbb épp egy hű férj adta rá a kabátját a feleségére mikor vizsgálat után indultak. Nekem nem volt ilyenben részem. És nem is lesz sosem. Sajnos mindíg kifogon az udvariatlan embereket. Bárcsak minden másképp alakult volna. Magányos vagyok és néha keserű. De mindíg vigaszt nyújt a két és féléves kisfiam. Igazi csoda, amikor rámmosolyog. Érte megéri nekem is mosolyogni. 

Axhyon•  2021. május 26. 21:46

Nosztalgia

Öreg vagyok! Legalábbis egy régebbi világból való. Amikor még a lenyugvó napnak is megvolt a hangulata. És vártad a pillanatot hogy elindulhass a barátaiddal a megbeszélt buliba. Vagy átmentél alapozni egy VBK-val. Aztán ugyanugy nevetve hülyültétek végig az utat a Discóig. Mindenki kicsípte magát. Szemfesték amiket megosztottak a csajok esetleg egy kölcsönadott top. Kifestették akár egymást is. A srácok is a tükör előtt állva nézték magukat izgatottan vizslatták végig az arcukat vajon borotválkozzak e? Majd belenyúltak egy ragacsos trutyiba és belőtték a sérójukat. Akkoriban menő volt. Minden srác zselézte a haját és akkor volt a legmenőbb ha keményre van tüsizve. De a lányok úgyis beletúrnak és megpróbálják összekócolni. Akkor is ha a haj az Tabu! Szóval mindenki izgatottan készült bulizni. Az utcán kiabálva énekelve nevetve mentünk végig. Akkor ez volt a divat. Fiatalok voltunk. Mikor megérkeztünk a szórakozóhelyre mindenki először vett valami italt akár meghívták egymást.
A kiválasztottunk egy asztalt egy padot vagy akár egy széket és lecuccoltunk oda kiskabát, melegítőfelső, bőrkabát vagy táska mind egy kupacban. Volt aki máris kiment az épület elé rágyujtani, volt aki követte. Majd a többiek is hiszen együtt jó a bagázs. Közben beszélgettek vagy ugratták egymást. Ittuk az italokat és lassan mindenki becsiccsentett. Mikor éreztük ideje bemenni, mert martak a szúnyogok, amúgy is hallottuk ahogy az aktuális DJ nekikezd a játéknak. Hát menni kell és kérni a számokat. Bent már leoltották a villanyt és pörögtek a színes fények. Elkezdtünk táncolni. Igen táncolni! Nem pedig nyomogatni a telefont. Igaz volt olyan is aki inkább a csocsó asztalt választotta. Körbeálltunk. Volt aki csak billegett jobbra balra. Volt aki keményen rázta is. De voltak akik egymáshoz simulva élvezték a zenét és a bódult hangulatot. A Dj csak játszotta a zenéket amiket szerettünk. Viszont voltak akkor olyan zenék, amitől megjelent egy bizonyos érzés is... igen! Amikor libabőrös lesz a karunk is. Amikor látjuk a Dj-t hogy valami hatalmas dolog megrázta végigfutott a hátán a hideg, de mi még nem tudtuk miért, majd pár pillanat mulva nekünk is a hatunkon futkosott az a jóleső érzés. Nah ilyen egy jó dj! Hat az érzékeinkre. Én akkoriban imádtam.úgy táncolni hogy nem is figyeltem semerre, csak behunytam a szemem és hagytam, hogy a ritmus vigyen. Jól éreztük magunkat. Igaz volt aki túl sokat ivott de volt mindíg olyan aki hazakísérte. Vigyáztunk egymásra.
Néha hajnalig tartott egy buli. Micsoda éjszakák voltak. 
Aztán mikor hazaérkeztünk beestünk az ágyba szinte úgy ahogy voltunk hiszen letáncoltuk és jártuk a lábunkat, majd aludtunk egy jót. Ma már csak takarítás közben táncolok a régi zenékre. Hacsak nem fájdul meg a derekam egy két mozzanatra... 

Axhyon•  2021. március 26. 22:15

Vajon Tudja?

Este volt már. Gina letette a kisfiút a kiságyba. Csodálva tekintett le az alvó csöppségre. Kezei a feje mellett ajkai cseppet szétváltak halkan szuszogott. Miközben elindult lefeküdni észrevette hogy a férje ruhája még nincs kiteregetve. Ígyhát azt még megcsinálta. 

Miközben teregetett elképzelte. Milyen volt mikor megismerte őt. Vidám, romantikus.. szenvedélyes csókolnivaló. Gina minden porcikáját imádta. Régen sokmindenen tudtak beszélgetni. Ma már csak a szétdobált szennyes a téma. A fájó derék. Az álmatlan éjszakák. A gondolatok akkoriban néha a magánytól voltak borongósak. Gyetmektelenül. Ma már gyermekkel magányosak Férjtelenül. Néha mikor Gina eteti a gyermekét és látja ahogyan indul munkába a férfi akit szeret, elgondolkodik rajta vajon ő is így szeret? Hiszen megváltoztam elég sokat. Alakom is csúf lett. Hasam egy nagy nyelv lett szinte leesik a helyéről. Itt ott ősz hajszálak vannak a mosolyom néha a szemöldököm ráncai takarják el. Mikor a fürdőben a tükör előtt vizslatom magam vajon érdemes e kezdenem valamit magammal? Vagy lényegtelen? Ha megkíván akkor a sötét lepel alatt úgyis elsuttyogunk egy menetet. De nem is a szex az ami hiányzik az életből. Nem is az hogy meglepjen valami ajándékkal. Hiányzik a reggeli ölelés egy jó reggelt egy boldog mosoly hogy örül a létezésemnek. Hogy ha végigsimítok rajta ne húzódjon el a másik irányba. Vajon tudja mit érzek, hogy mi zajlik bennem? Vajon tudja hogy valahányszor elsuhanok mellette elképzelem hogy megfogja a csípőmet belecsókol a nyakamba esetleg azt mondja szeret? Úgy mondanám neki hogy ezt szeretném lehet e? De félek nyaggatásnak minősül vagy túl sokat kérek ezzel tőle. Ő csak elbújik ápolatlan haja és szakálla mögé méllyen. Néha csak nézem őt és várom hogy megcirógasson. Talán azért van ez mert anya lettem. Nem vagyok már nő. Csak egy anya aki ellátja a gyereket és mos főz takarít. Ennyi jutott. Mi akarjak még? Bárcsak látná bennem hogy még mindíg ott vagyok. Fiatal vagyok. Még repkedő pillangó vagyok. Még nem törtek le a szárnyaim. 

Körbenézek a lakásban ahova jöttem egykor. Már semmi sem olyan mint akkor. A cigihamuval teleszórt lakás a múlté. Helyette jó illatú bútorok és babaholmik vannak. A sarokban porcica helyett szobanövények a szekrényekben szemét helyett tiszta ruhák. Igaz néha nem bír el mindent a két kezem. Szívem fájdalmasan felsikít, de nem hallja senki sem. Az sem akinek kellene. Kinek végigsimogathatna gyógyító keze. Érzések nélküli tekintete mikor bocsánatot kérek egy pár rossz napom miatt megrémít. Mikor hogy hozzam fel érzéseimet így? Miért beszéljek ha más a fontos? Ha filmet nézni jobb most. Ha lemegyek a boltba egyedül vagy babával vajon gondol e arra mennyire vágyom rá hogy ő is ott legyen. Hogy férjem legyen. Apa legyen. Hogy család legyünk. Kétségbe esetten nézek magam elé. Nézek a kicsire aki mindent megér. Akire ha sírnom kell is nevetek. Nem láthatja rajtam hogy szenvedek. Van értelme küzdenem az érzésekért? Ha megváltozom jobb lesz? Ha önként letépem a szárnyaim? Ha csak akkor beszélek ha kérdeznek? Ha örökké engedelmes leszek? Vajon jobb lennék úgy? Vajon tudja, hogy még mindíg szerelemmel szeretek? 


Gina elteszi a szennyeskosarat. Kiteregetett. A férje hamarosan negérkezik. Az étel már kész van csak az ő kedvéért főzi ilyenkor hogy frissen kapja. Hiszen ő az ki dolgozik is valamit. Este fél 11 van. A férje belép a lakásba morcosan néz ahogy szokott. Gina csak lesi hogy jó vagy rossz napja volt e. Várja a sorát megszólalhat e. Végül hosszas vetkőzés után leül a székre amely nagyot reccsen. A kiságyban a kisfiú is megrezzen. Gina idegei megfeszülnek hiszen sokat vesződött vele mire elaludt. De odafordul a férjéhez hogy milyen napja volt. "Fárasztó" jön a felelet. Megkérdezi szedheti e az ételt neki. A válasz "szedhetsz". Azzal kilibben a konyhába elővesz egy tányért. Igyekszik szépen ízlésesen tálalni. A legtöbb husit neki odaadni. Egy férfinek tudja jól hogy ez való pláne ha dolgozik. És tudja azt is hogy hiába minden finom falat. A ketchup el nem maradhat. Már készíti oda azt is akámi is az. Kezdődik a lehangolás egy két undorral megtelt jelző  ha valami nem úgy sikerül tudom én. És egy újjabb repedés keletkezik Gina ideges szívén. Vajon észreveszi hogy Így is Szeretem? Fordult oda a kisfiúhoz aki felsírt álmában. Belenyúl a kiságyba és cumit ad a szájába. Egyből elcsendesül. Közben a férje elindult az ágy felé. Menet közben leesik a zokni a lábáról majd beesik az ágyba. Koszosan büdösen. Hiába váltotta le pont neki aznap az ágyneműt tisztára. Lehet hogy bosszantani akar? Vagy csak így tiltakozik nehogy hozzáérjek? Vajon néha azt kívánja bárcsak ne lennénk? 

De lassan nem mondok semmit már. Mert csak annyit mondana "Fáradt". Lefekszem hát én is. És elképzelem ahogy átölel és megcsókol. Hogy maga felé fordít és szeret. Hogy talán ugyan az lesz mint volt. Álmodozok. Ez maradt nekem.

Axhyon•  2019. február 4. 02:59

Időutazás

Időutazás... 


A zene hallhatatlan.

Egy halk zene megszólal

Múltbéli istenek, legendák

Kik lelkünkben szólnak tovább.


Apró fény lassan szerte kúszik.

A jelen készüléke éppen időt utazik.

Érints meg újra súgja halkan.

És máris szól a holdjáró dallam.


De pár perc telik el és új keresés

Szelíd a mosoly és éneklés

Ritmusa magával ragadó énjével 

Időt utazik lelkünk emlékével.


Én is hallgatom a legendákat. 

Bennem a parázs ontja a lángokat.

Behunyom a szemem és hallom a zenét.

Hallgatom őket a régmúlt emlékekért!

Axhyon•  2016. augusztus 21. 13:43

Tűzijáték

Mint apró tűzcsók, melyet kedvesem arcán hagyok.

Majd elpukkan, és hallani véled, hogy ködbeburkolva tobábbszáll.         

Folytatódik a pukkanás... 

Visszhangzik a fák között, és titkos légyottként hagy benned nyomot.