Egy Vandorló lelek Blogja

Alkalommal aljas tettek végén
Szemeimből vérző tett élén
Penge élen táncoló élet
Szívtelen kiolt, szenvedő véret..

Töltetlen belsőben csak a sötét múlt..
Nem maradt semmi sem, csak egy út
Nem hagyhatja senki ki nem ért
Soha ne hidd hogy nem tenném meg ezért.

Utolsó sikolyba belegyűröm kínom
Mikor a kés hegyét magamba szúrom
Érezni miként Töri át a bőröm
Hogyan adom fel már örökké e földön

Hallgatom, hallom a vérem csobogását.
Vörösen izzó Szívem dobbanását
Mi történt? - Hallom amint mondja egy hang
A fejemben láva tűzként elillant...

Sikolyt hallok én is ujra...
Amint a barátok gyülnek körém újra
Látják testem vérbe fagyva hever
Szívem közepén egy konyhakéssel

Látom én is magam Mozdulatlan pillám
Kezemmel simítok testem élettelen arcán
Merev és könnyes tekintetem
Itt hagytam Mást már nem is tehettem.

Elfordulok nem látom már a múltam
Nézek felfelé lelkem nem moccan
Ott leszek mostmár évtizedekig
Míg az átoktól a lángom örökre kihuny itt.

Nem látni a kiutat a világból..
Érzem hogy fúj a szél
Nincsenek percek csak az idő múlik..
Képzeletben egy Álom képződik
Teljesen elsöpör mint egy Hurrikán
Édes volt mint a hab a tortán..
Tudom jól ennek egy lehet a vége..
Mámorító zengő szívemnek zenéje...
De csitt mert meghallja a sok apró tündér
Elmondja majd s véget ér
Hallani fogják a fák a madarak
És így a szívemben egy seb felfakad..
Várom hogy múljon el az idő
hogy többé ne itt legyek
Hanem fenn hol őt
Nézni szeretném ahogy mosolya ragyog..
És a Szemeiben örömkönny ragyogott...
Emlékszem arra a varázslatos tájra ...
Hol megláttam őt s a szívembe zártam.
De emlékeimnek itt vége szakad..
De a szívemben Örökre megmarad.