Egy Vandorló lelek Blogja
Nem létezik, Létezik
Kinéztem az ablakon. Láttam ahogyan a fák ágait hajlította a szél... Beleképzeltem magam ... Ahogy kint állok és a szél csak játszik a hajammal.. Rámnézett a mögöttem álló kisöcsém...
- Gina mért mosolyogsz? :D - Egyszerű dolog. - mondtam és rámosolyogtam. - Szerelmes vagyok! - ^^ SZívem abban a pillanatban nagyon Boldog volt... - Kibe? - Kérdezte ... - Kibe vagy Szerelmes Nővérkém? Mosolyogva ujra kinéztem az ablakon... ujra átjárta a lényem az érzés.. .. Felpezsdítette a vérem.. - A szélbe... :) - Kisöcsém csak legyintett.. és nevetett ... - A szélbe?... :DD Az nem is létezik... - Mondta ... és én ránéztem. - Azt mondod nem létezik? :) Beszélsz róla mégis azt mondod nem létezik? Nézd a fákat... ahogy lengeti a leveleket...Nem látod de itt van... .. És tudom én, hogy ott van valahol... és Viszont szeret :)Tudom hogy ottvan valahol és viszont szeret... Nem adom fel... megtalállak.. vagy te engem... De hsizem! HISZEM! Hogy létezel! .... :) <3 Mosolyogtam tovább és tovább néztem a szelet... .... :)
Írtam 2012 Ben
Mit ér?
Kérdések, kérdések sokasága.
Álom nincs csak az ébrenlét rémálma.Kérdezni akarnám, de nincs kinek feltegyem,Hogy személyem fontos e ebben a földi létben?Fáj Fájdaom mélyről feltöltő érzésBizonytalan előre minden egyes lépés.Véget vetnék? Nem Soha! Kérlek téged ne légy íly mostoha.
Fél Félelem Egésszé alakul.Haldoklik ki él hasztalanul.Kinek feje felett ott a bélyeg,Mit tehetne? Hogy hozzon létre egészet?
Kezedet a kezem fogja
Mikor még énekeltünk együtt
Mosolygó nap alatt
Még hallom a ritmust ütő dallamot
Nem felejtem semmi szín alatt
Sok jó és rossz történt meg
Mégis itt vagyok veletek
Nem láthattok, nem hallhattok
De fogom kezetek, míg élek
Lélekben veletek vagyok
Vigyázok rátok
Könnyet ne ejts soha
Az élet nem olyan mostoha
Hisz ha belegondolsz, láthatod
A szivárványt, a napot
Ha felhő jön te légy a fény
És a boldogságot megkapod
Gondolj arra, aki szeret
Ne is tégy egyebet
Derüljön fel arcodon a mosoly
És boldogságban-lélekben Táncolj
Tedd, szét kezed nyújtsd fel az égig
Kezedet a kezem fogja végig
Lásd, hogy merre kell menned tovább
Fejed emeld fel és repülj hát!
Bonyolultak az emberek
Telnek múlnak az évek,
Elmúlnak a boldogévek.
Nemrég még néztem gyermekként
Milyen bonyolult lehet felnőttként.
Régi barátok elhagynak újjak jönnek,
Néha cserben hagynak, a sárba löknek.
Köztük sokan Szívből segítenek,
Ha bajban is vagyok Szeretnek.
Bonyolultak az emberek
Van ki él van ki csak egyhelyben hever.
Van aki mindenkit lever,
És aki mindenkit felseper.
Köpenyt forgat, felvesz eltűnik.
Emlékét már nem is őrzik.
Megmondja mit érez és őszinte
De vad vihar dúl mégis a lelkébe.
Bárcsak lenne
Bárcsak lenne Nagypapám
Őszülő halántékú, Reszelős hangú
Az az Örök mosolygó szemű
Nemesen egyszerű.
Bárcsak Lenne Nagypapám
Kinek meséi a múltról Csillagot hoznak rám
Szerető reszkető kezeit én megfognám
Ölébe ültetne és a mesét folytatná tovább.
Bárcsak lenne Nagymamám
Ősz kontyot viselő Boldogság.
A meleg konyhában dúdolna Szépeket.
Hallom a csisz csosz Kis lépteket.
Idős kora ellenére soha meg nem nyugvó
Pörög forog a konyhában
Süt főz serénykedik
Őt csodálja így unokája.
Bárcsak lennének Ők nekem
Az igazikat nem ismerem.
Úgy érzem nem egész a család
Hiányolom Nagypapát és Nagymamát.