Szilánkok

-muszáj azt a régi ösvényt taposni?

szobámban csak sötétség
és bánat lappang
fényt nem remélve
(halállal ismerkedve)
fekszem
hallgatom lassuló sóhajom
(elvágyódom)
ridegség árad be
minden résen
reménytelenül
buta vágyaim
elhaltak
és nem kínoznak
végre

ha megtaláltad,
ne engedd
bár hetente
„Igazi”-ra lelni
majdhogynem szerencse
szíved nagy
beleférnek sokan
akár egyszerre
óva int anyád
túl sok a menyecske
te legyintesz
s buzgón vasalod
hű selyeminged...

(kilóg a sorból az írás, de így jött az ihlet:) 

"Aludj, szavam fel nem zavar, 
Hisz álmod oly tökéletes! 
Ébredj? Fény várjon, zivatar? 
Sírj és nevess? 
(...)
Aludj! Még bűvkört jár vele
Egy álom: Szellemed nyugodt; 
De szertefoszlik Édene
Ébred s zokog."

nem akarok felkelni
üresség tátong bennem
néha a fájdalom ordít egyet
megtörve a  nyomasztó csendet
fejemben