Szilánkok

Botorság elvárni a közelemben levő „szeretteimtől”, hogy fogják meg kezem, mert elestem, és nincs aki felsegítsen?

Kiborít a hazugság, gyenge vagyok ilyen téren...Egyszerűen nem bírom elviselni,
ha valaki csak mások bemocskolásának tud élni...Nem vagyok makulátlan, nem ítélkezem,
de nem tudok napirendre térni olyan ember felett, akinek csak a hazugság az élete...
Mit ér az ilyen élet? Egyáltalán ez élet?

„Aki az igazság ellen harcol, nem válogathat az eszközeiben, és egyre mélyebbre merül a hazugság és a rágalom útvesztőjébe.”

Rényi Alfréd

hol a határ meddig életképes ... egyáltalán van e értelme a kapcsolatnak
ha egyoldalú az odaadás ... mire leírom ezt talán a válaszom is meglesz...
újra és újra én fekszem le előtted ... a mérleg eldőlt ...  egyensúly nincs ...
elfáradtam ... ez  már nem én vagyok ... elveszítettem magam ...
van egy idézet:
„Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.”

(Erich Fried)

beteg szívemre
rakod terhed
észre sem veszed
talán ez már a halálom lehet
levegőért kiáltok
-hang nem jön ki-
fojt a könny
fulldoklom