titoka blogja

nem vagyok rá ennél jobban képes

hogy eltűrjem és megértsem e népet

hogy szívemre öleljem az angolokat

és megbocsássak nekik dolgokat

melyekkel a lelket tépik össze

nem vagyok rá ennél jobban képes

hogy mutassam: nem vicces de rémes

az amire ők itt ilyen büszkék

hogy egymást és mást szembe köpködjék

hogy csak játszanak e szigetszínházban

nem leszek rá ennél jobban képes

hogy a magyarságra pozítvan nézzek

hogy elfogadjam szívemmel, eszemmel

amit magyar tesz a magyar emberrel

hogy eltapossa, megalázza, bántja

hogy van gyermek kinek sírásra görbül a szája

és nem azért mert nem kaphat még jobbat

hanem mert éhes, és gyomra vízre szomjas

és a nagyokat ez sem érdekli

ennél jobban nem leszek rá képes

hogy szeressem ezt az elveszett emberiséget

és hiába láttam hibáinkat otthon

mindegy hogy Debrecen, Pécs, Pest vagy Sopron

tartozom közétek, magyarul magyarról írok

de hogy ember vagyok elég ok hogy sírjak

s az igaz szeretet előtt térdre boruljak

mert változik minden

már az eső sem úgy cseppen

le a nyári talajon

s én csak ráhagyom

nincs már több lecke

nem aláznak nevetve

a padban

s bár kaptam amit kaptam

azt is ráhagyom

lecsapódik a hátamon

nem lesz már régi a család

képpel változik anyád, apád

színük megfakul

formálódsz alaktalanul

tovább, messze angol honban

ahol szívem ugyanúgy megdobban

ráhagyom hogy nem értik

nem tudom mit, de félik

s a támogatást nem kapom

így mind a rosszat ráhagyom

mint egy citrom

kinn a benn

kifordulva velem a világ

kinn dobban a szívem

belül most nem nyílik virág

inkább gazolni kellene

mert megöltök

kifacsartak ők

akiket szerettem 

megtépték kitárt szárnyam

nem voltam aki lehettem

és magamért kiálltam

kiállok mindig mert ez vagyok

s maradok

mert ez az én életem 

s nem elégszem azzal

ami jutott nekem

 mert már megírtál egy verset

amelynek címet nem adtál

 mert nem raktál belé lelket

 mert a gondolat gonosz volt

mint azóta is csak gonosz 

 bennem él mint egy sötét folt

 s hogy miről szól a költemény

megtudni csak akkor fogod

 ha látod másban a reményt

(...amikor azt hiszi övé az aki más kezét fogja) 

mert élek

s bennem a lélek

néha azt mondja

félek

magammal

egyet nem értek  

karácsonyra

ajándékot nem kérek 

mert élek

s ez a legnagyobb ajándék