titoka blogja

nélküled is veled lenni

engedni

hogy messze vigyen a gép

mely földet ér

ha földet ér

kezem kezeddel olvad össze

nem örökre

mert amíg dobban a szív

ha dobban még

s tart a kéz 

addig szeretlek

de addig szeretlek

szeme fénye      megigézett      tündököl       

szíve lénye          egy idézett        rímbe dől

örök béke                szép              egy angyal

sosincs vége             még             ott szárnyal

tincseit nézem            a             vállára bomlik

mennyben végzem                   hisz ölemben alszik

szeretetét mélyen félem  a szépség benne nyugszik

dúl a vihar

esőcseppjeinek száza

a szemembe mar

hiányzik ő

nincs mellettem két napja már

s csak esik eső

a szél hideg

a meleg szobámban ülök

nincs már ép ideg

s hogy holnap láthatom

a szívembe nézve tündökölök 

fájhat-e így mégis az élet?

kérhetem, hogy értsd meg?

szaggat szét 

minden ami ép

szétesett mert ott van ő

és ott egy másik

ott a lány és ott a nő

s itt egy aki fázik..

pedig meleg teste

s választ nem keresve

burkolózik saját bánatába

fáj a szíve, fáj az álma

talán elveszíti akit szeret

az egyetlent

aki nélkül élni nem lehet

talán elveszíti akit szeret...