titoka blogja

csak fekszem, aludni kíván testem és a lelkem

szeretnék egymagam lenni most a percben

ne zavarjon gondolat, sem ember

ne kövessenek szelíd, sem vad tekintettel

csak fekszem, és szeretnék meghalni

csupán egy órára a világból eltűnni

nem untam meg élni, szeretem a létet

csak kínoz néha terhe a megfelelésnek

csak fekszem, és arra gondolok

hogy vannak és voltak kevésbé boldogok

kiket elszakított a történelem értelmetlensége

elvitte őket szenvedni a sötét messzeségbe

csak fekszem, és nem jönnek a szavak

talán alszom egy kicsit, ennyi időm maradt

érzem, nehéz a szemem minden mozdulása

szükségem van egy kis nyugtató alvásra

nem olvasom verseitek

nem írok magam sem

ülök a széken csendesen

tanulom a halhatatlant

és azt mibe én halok bele

de ma megcsapott a változás szele

nem csüggedek a siker hiánya miatt

vannak akik meggyőztek erről

s nem kell többé álmodnom a hős szerepről

mert az leszek csak idő kell

s hogy világgá mennék most azonnal

nem törődve a sok gonddal

tudom ez is az én hibám lenne

mert életem gyökeret eresztett

felnőttként viselem a terheket

s mert felnőttebben mint te

mert őszinte vagyok és érzékeny

s hiszem hogy nemcsak a oldogság képlékeny

és én már elfogadtam magam

kihasználod hogy fáj nekem a szó

de tekinteted már nem meleg takaró

hűvös és önzőn taszít

s hogy most azonnal világgá mennék

erről senkinek sem szólnék

ne lepjen meg

József Attilát hallgatok éppen

dalok állnak össze a fényképben

a dallam rugóival szerte szaladnak könnyeim

engedem őket szállni a múlt szelében

tegnap este fájt a testem, ordított lelkem

s te próbáltál nyugtatni engem

könnyeim törölted mosolyod fényével 

igazad volt:"nem lenni igyekszem" 

az ablakon át leselkedett minden ág

s én csak sírtam órákon át

kinevettek éreztem, rosszul is esett

rádöbbentem hát:

nem veheti el boldogságomat egy béna láb! 

Itt vagyok ismét,

bár fogam híjját érzem.

Fájdalmam lehetne több is,

a gyógyulástól jobban féltem.

Rendejövök amint tudok,

hisz annyi szeretetet kapok.

Már csak egy hét, és eljön a nyugi,

nincs fájdalom, szakdoga, és fekvés.

Csak mosoly, új ágy, idő,és buli.