Cédrus blogja

"A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyülnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."


Mai hangulatom:  József Attila: Reménytelenül

Az estét a nap bearanyozza,
ragyog a levél is a fán,
csöndesen aláhullott,
egy érett alma volt talán.

Kis lábacskái a homokba
süllyedve, vezetnek egy cicát,
lefeküdt, pihent csendesen
tán a tejre gondolt, mit a gazdi ád.

Egy lepke volt, tarka, s szárnyalt,
mert a pillangók egyre szállnak,
repdeséstől csillan szárnyuk,
és intenek a napsugárnak.

Most már lopakodik az est.
Hosszúra nőnek az árnyak,
a szellő is most már csitul,
beköszön az esti varázslat.

Látom, kikötnek a hajóval.
Futott eleget, itt az este,
elfáradt, egyre nehezebb lett,
míg a sok utast vitte, csak vitte.

Az éjfátyol egyre közelebb,
én tudom, hogy itt az alkony,
aranyban, bársonyban forgott,
s a reggelt majd a nap felébreszti.

József Attila: Anyám c. versére

2O13.O4.11.