Kórság

Kifeküdt ágyrugókon lassan terülő fájdalom leple
puha csontok kemény szívek fehér tele.
 
Köhög, kopácsol, húsba hatolva dörömböl a bordakosár
piros zsebkendőkön jön érte fekete halál
 
Dühöngő, vad, bömbölő őrült ősz fején csorog az izzadmány
Csak még egy napot, egy percet ad az élet. Talán.