graffiti

a nap még alszik valahol keleten

kecskeméten hiába keresem

tudod azt a megváltót

ki kifizeti a váltót

mondjuk olyan sok irány nincsen

észak dél meg nyugat itten

drónnal lát a jóisten

hogy elhiggyem

én is a délibábot látom csak

ez amolyan nagy vircsaft

de kinek mi jut alapon

van a vaskalapom

egyre már csak a fény árad

igen ott van a kulcs nálad

szellő játszik a levelekkel

élvezettel

nem kell most az a síró csönd

a nap egy kis felhőn csüng

és lenn zöld fönn a kék

fecskék

stb

 ... zöldellő tarka rét

ezért

van hogy szaladjon rajta át

keresve mát

a gondolat s a mozdulat

teremtve most utat

az égbe fel

s ha fenn leszel

ezer

és még ki tudja mennyi még

a szép

amit fentről látsz

de lenn a kép amelyre vágysz

élet csak lent lakik

és ha egy puncsos péntek

csókot hint a tájra

enyhén szétszakadt fércek

kiabálva

szaladnak szét a tájon

minden zegzugba

ha én még nem is látom

de úgy van na

kis lepke hozza-viszi az álmot

csapongva száll

és az amit nem találok

marad talány

pillanatokból rakott fészek

apró villanás

saját álmomba beférek

kis szárnycsapás

bent a fény virágkehely

illatorgia

látod ez az a hely

van hol laknia

zöld sárga kék piros

vibráló színek

az utóbbi sem tilos

amúgyis minek

még hajnal előtt

álmodom őt

egy orogna ágon

látom

illatok közt lila fehér

virágfüzér

szellő táncol a zöldön

friss tavaszi neon

á dehogyis küldöm

nemvok olyan fazon

csak leírom a semmibe

ez nekem éppen elég

amúgy sem tartozik senkire

a zöldellő tarka rét

berezonál az életbe

ide téved be

egy éjeli álomkép

ami elmúlt rég

nem is tudom milyen 

nyár

ez ilyen

már

újrajátszott életkép

a part mellett

az élet kék

és mát ellett

lepke repdes a színeken

szívesen

én nézem a pillanatot

vágyfonatok

összemosódnak kívánsággá

ááá

milyen is az élet vagy mi is

nem tudhatom

... és azt sem tudod

hogyan fogod

a pillád rebbenteni

a reggeli

vagy esti ferde fényben

éppen