rozakovacsne blogja

Kovácsné Róza

2014. március 23., 17:56 ·

Kovácsné Róza

Régi tanya kemencéje
előtte az ülőkéje.
Rajta pokróc, azon "űlénk"
mi és a nagyszülék.
Lágymeleget árasztott
néha elálmosított.
Udvaron egy nagy, diófa.
Hatalmas nagy a lombja-
közte héja kuvikolva.
Este szólalt, nappal soha.
Víz is kivert, e hangokra!
Gémeskútból vizet húztunk.
Teheneket megitattuk.
Friss széna illata
csapott az orrunkba.
Szérűskertbe, kazalszalma
benne lyukak, kikaparva.
Odatojt a tyúkok hada.
Három hétig kotlottak.
Sok csibe kelt így,
a szalmakazalba.
Sertések röfögtek az ólban.
Karikák az orrukban.
Eddig mindent feltúrtak.
Innen nem volt bocsánat!
Tanya mellett félkörben
búza rengett éretten.
Ravasz róka elbújva,
tyúkot lopott orozva.
A kutya ezt, észrevette,
ravaszdiját megkergette.
Aki ijedtében, a tyúkot elejtette.
Neki már mindegy volt,
mert túl, nem élte.

Írta:KovácsnéMurok/ Róza 45-éves emlék...már több

Kovácsné Róza

2014. március 23., 17:54 ·


Sziklavárat...

Sziklavárat építettem
álmomban a, két kezemmel.
Virágokkal beültettem.
Kedves szóval dédelgettem.
Oly szép volt oly kedves,
belülről kényelmes.

Jött a vihar!

Ő mosolygott csendesen.
Mintha mondaná:Tőled innen,
a tornádó sem vihet el!
Építettél két kezeddel.
Szíved egész melegével...
hogy hagynálak téged cserben?

Máshol fáznék a sötétben.
Jó itt nekem temelletted,
dehogy megyek!
Mért mennék el?
Élünk ketten,szépen csendben.
sziklavárunk közepében.

Szép volt ez a sziklavár,
de jött a reggel, s
mint az álom,tova szállt.

Írta:Kovácsné/Murok/ Róza

‎Kovácsné Róza‎


2014. február 27., 21:52 ·

Kovácsné Róza

Elsuhant az ősz

Elsuhant az ősz
a tél is kifelé lépeget.
Néha elborít a dér,
de már, közel a kikelet.

Langyosan szelíd az idő
már elég a félcipő,
a jó levegő hatására,
tisztul a tüdő.

Gondolatban, régen
elküldtem a telet,
hogy magával a vigye
zsebében tartott szelet.

A nagyon várt tavasznak
kitárjuk szívünket ,
hadd hozza vissza
tünedező kedvünket.

Virágok özöne
bujkál kifele,
abban reménykedve ,
hogy a télnek már vége.

Írta: Kovácsné/Murok/ Róza.

Kovácsné Róza
2013. március 23., 21:13 ·

Jöttem a semmiből.

Jöttem a semmiből, tartok valahová.
Annyira sietek,
nem nézek a lábam alá.
Kopott kis életem
nem vonz már engem.
Van, hogy nem tudom
mit kellene tennem.
Addig megyek,
míg erő lesz bennem.
Amíg gyertyáim
el nem, égetem.
Hátranézek néha...
mi mindent vesztettem.
Kit, vagy mit kell megsiratnom.
Mi marad, mi tovább él bennem?
Hiányom nem hagy mély nyomot.
Megyek, és becsukom az ablakot.


Írta:Kovácsné/Murok/Róza

Kovácsné Róza



Műtét utáni agyrém.

Lázálmomban boldog vagyok s élek.
Itt most, senkitől sem félek.
Nem bánt semmi és senki.
Gondom nincs, az égvilágon semmi.
Felhőkön ülök s lebegek a szélben,
mint kishajók ,a nagy-tenger vizében.
Lenézek a földre, valaha ott éltem.
Ahol sokat fájt a lelkem.
Más ez-az élet idefent,
sok mindenre megtanít.
Rabbá ne válj , senkiért semmiért!
Elég, feleannyira élned az életed...
Mit csupán, kölcsönbe kaptál a Földön, idelenn.
Nem várja senki, hogy többet adj magadból.
Mint amit tudsz ,jó szántadból magadtól.
Uralkodj magadon, ha csak teheted.
Ne vidd túlzásba, a lenti szereped.
Ne dolgozz többet, mint amit könnyen elbírsz.
Ne szeress jobban, mint ahogy megérdemlik.
Több energiád jut más egyébre.
Amivel, lazíthatsz egy-egy időre.

Végre! Túl vagyok a nehezén, felébredtem !
Betegséggel műtéttel megküzdöttem.
Kissé, homályosan látom még az arcokat.
Jó hogy aggódtak értem, ilyen sokan!
Jó tudni, nem hagytak egyedül.
JÓ hogy lejöttem, nem maradtam
"OTT" felül!

Kovácsné/Murok/Róza