rozakovacsne blogja

Kovácsné Róza
·

Versenyt futni, az idővel

Versenyt futni az idővel...
munkálkodni teljes gőzzel
lépten - nyomon órát nézni
mégis.sokszor le-le késni.

Néz az idő, s rád mosolyog
olyan nehéz megállni most ..
hová sietsz, ó mond már meg?
Helyetted senki nem csinálja meg...

mi dolgod van, az mind a tied...
neked is kell olykor, szünet.
Még a gép is belefárad, ha
folyton hajtják, meg nem állhat.

Tarts lépést az erőddel is
az nem gyűlik, mindig kopik.
Nézzél vissza boldog percre
s gondolj reá most, nevetve.

Az időt ne hajtsd, úgyis telik
meddig mehet, nem kérdezi
tudja, kinek mennyit adnak
s akkor, be is csukódik egy ablak.

Írta: Kovácsné/Murok/ Róza

Kovácsné Róza

!Anno --régen írtam.. /

Búfelejtő..

Szélnek eresztem ,a búbánatom..
nincs bennem többé már, fájdalom!
Elmúlik minden szépen csendben,
ideje volt, hogy szélnek eresszem.

Jó ez az érzés, könnyebb a lelkem,
a rosszakat, lassan elfelejtem.
Jön egy új korszak, egy új élet.
melyben én is majd, elférek.

Feledve bút és bánatot...
újra élek és dalolok.

Eljött már az én boldogságom
megtaláltam a kedves Párom!
Együtt élünk vagy..ezer évig
a fátylamat, az úton húzom végig.

Lesz aki majd, irigykedve nézi,
de a szívem ezt már, nem is érzi.
Lesz vagy három ,Gyermekünk
felhőtlen lesz az életünk,..

Ha mégis, beborulna az ég-
jöhet széllel is, csak .
ne tomboljon,viharként...

Írta : Kovácsné Róza.

2011. szeptember 21., 18:11---ekkor írtam.

Írta: Kovácsné /Murok/Róza
2015-julius 30

Sétatéren...

Sétatéren megy a lányka,
karcsú, mint a nádszál,
nincsen nála csinosabb...
illatosabb virágszál...

Megszólítja egy legényke,
s megemeli kalapját,
ha megengeded, elkísérlek,
oly régóta várlak már.

Kérette egy kicsit magát,
nem ismerte a fiút,
de tetszett a bátorság,
hogy így kért randevút.

Hamarosan úgy beszéltek,
mint két régi Ismerős,
csodálkoztak és nevettek...
miért nem találkoztak előbb?

 2014. október 5., 21:23 ·

Összefolyik a patak..

Összefolyik a patak, a folyóval
összekerül már a rossz is, a jóval.
Hányatott sorsok a semmibe vesznek
nem kerül pártja, a néma kezeknek.

Lelküket, feldúlta sokszor a sírás
nem jött az égi jel, nem jött a hívás.
Ültettek könnyeket sebzett szívükben
nem bíztak senkiben, sem a hitükben.

Úgy hiszik már őket, elhagyta Isten
Imájuk füstbe ment, semmijük nincsen.
Megmaradt pénzükön vesznek egy sóhajt
élete delén- ugyan. ..mást, mért óhajt ?

Írta: Kovácsné/Murok Róza.

2014-október -5-én. vasárnap.

2014. február 28., 17:53 ·

Körhinta

A körhinta, száll-repül velünk!
Párpercre megszűnik, a lenti életünk.
Repülünk körbe-körbe, egymáskezét fogva
nevetünk-kacagunk,szél csap az arcunkba.

Madarak szállanak, szárnyal felettünk
mi meg alattuk, szárny nélkül repülünk.
Repülj hinta.egyre magasabbra,velünk!
Ha megállsz, mindezt el kell felejtenünk.

Írta:Kovácsné/Murok/ Róza