rozakovacsne blogja

Kovácsné Róza

2012. augusztus 13. ·
Szívem fölött meleg gyapjú

Aranyszálas ,
meleg gyapjút,
viselek a szívemen.
Akiket, nagyon
szeretek.
Mind itt vannak
én velem!
Velem vannak,..
éhen- szomjan
vidám szívvel
jóllakottan.
Bánatomban,
Örömömben,
Lelki-békémben,
küszködésemben-
szívem háborgásában.
Gyávaságomban
és, bátorságomban,
Minden napomban!
Nélkülük..elvesznék,
Hitét hagyott ember,
lennék.
Ha Ők, nem volnának,
miért- Kiért is, élnék ?

Írta :Kovácsné/Murok/ Róza.

Kovácsné Róza

A régi ház.

Egy régi ház, egy régi emlék.
Ahol, Édesanyám várt még, nem rég.
Anyám - barátnőm volt egyszerre.
Olyan nehéz, szokatlan most nélküle.

Ő volt ,kinek mindent elmeséltem.
Ő, ki annyira hitt és bízott bennem.
Mindig meghallgatott és velem érzett.
Ki nem szidott, nem kiabált velem.

Kinek minden szavát elhittem.
Sajnos már nem él.
Nyugszik a néma föld alatt.
Nem ad már tanácsot,
mert nem adhat.

Aludj Édesanyám, békében pihenj!
Téged pótolni, felejteni nem lehet sosem.
Kívánom az Angyalok vigyázzanak reád!
Legyen Béke-sziget mindig, ahol Te állsz.

Halk zene szóljon melletted.
Az éneket - a szép dalt mindig szeretted.
Tudjon megnyugodni az-az áldott szíved.
Neked nem volt itt ,soha ellenséged.

Kívánom odafent legyél nagyon boldog.
Mert a Földön , sajnos nem sok jutott.
Neked is szóljanak az égi harangok.
Kívánok innen, egy Isten Hozzád - ot!

Jó anya voltál és mindenki szeretett.
Kívánok innen , minden jót neked!
A Téged mindig szerető Gyermeked!

Írta: Kovácsné/Murok/Róza

Kovácsné Róza

2014. március 23., 17:56 ·

Kovácsné Róza

Régi tanya kemencéje
előtte az ülőkéje.
Rajta pokróc, azon "űlénk"
mi és a nagyszülék.
Lágymeleget árasztott
néha elálmosított.
Udvaron egy nagy, diófa.
Hatalmas nagy a lombja-
közte héja kuvikolva.
Este szólalt, nappal soha.
Víz is kivert, e hangokra!
Gémeskútból vizet húztunk.
Teheneket megitattuk.
Friss széna illata
csapott az orrunkba.
Szérűskertbe, kazalszalma
benne lyukak, kikaparva.
Odatojt a tyúkok hada.
Három hétig kotlottak.
Sok csibe kelt így,
a szalmakazalba.
Sertések röfögtek az ólban.
Karikák az orrukban.
Eddig mindent feltúrtak.
Innen nem volt bocsánat!
Tanya mellett félkörben
búza rengett éretten.
Ravasz róka elbújva,
tyúkot lopott orozva.
A kutya ezt, észrevette,
ravaszdiját megkergette.
Aki ijedtében, a tyúkot elejtette.
Neki már mindegy volt,
mert túl, nem élte.

Írta:KovácsnéMurok/ Róza 45-éves emlék...már több

Kovácsné Róza
2013. március 23., 13:27 ·

50-éves emlékezés
Rőzseszedés


Kismadár szállott az akácfára.

Éppen ,rőzsét szedtem alatta.

Csiripelt -így beszélgettünk,

míg a gallyat gyűjtögettük.

Kévébe is kötözgettem,

a kis szánkóra felkötöttem.

Öcsém volt a kiscsikó,

elindultunk, hullt a hó.

Elfáradva hazaértünk,

friss kalács lett a mi bérünk.

Édesanyánk sütötte,

még meleg volt a kemence.

Körülültük a padkáját,

a legkisebb a sutban hált.

Ott volt ám a jó meleg!

Nem kellett a dunna sem.

Régi idő--szép gyermekkor.

Szegénység ó-kor,

nem volt az jókor,

hiába idézem bármikor.

Aki ilyet át nem élt, nem is értheti.

Én elhiszem neki.


Kovácsné/Murok/ Róza