rozakovacsne blogja

Kovácsné Róza

!Anno --régen írtam.. /

Búfelejtő..

Szélnek eresztem ,a búbánatom..
nincs bennem többé már, fájdalom!
Elmúlik minden szépen csendben,
ideje volt, hogy szélnek eresszem.

Jó ez az érzés, könnyebb a lelkem,
a rosszakat, lassan elfelejtem.
Jön egy új korszak, egy új élet.
melyben én is majd, elférek.

Feledve bút és bánatot...
újra élek és dalolok.

Eljött már az én boldogságom
megtaláltam a kedves Párom!
Együtt élünk vagy..ezer évig
a fátylamat, az úton húzom végig.

Lesz aki majd, irigykedve nézi,
de a szívem ezt már, nem is érzi.
Lesz vagy három ,Gyermekünk
felhőtlen lesz az életünk,..

Ha mégis, beborulna az ég-
jöhet széllel is, csak .
ne tomboljon,viharként...

Írta : Kovácsné Róza.

2011. szeptember 21., 18:11---ekkor írtam.

2014. február 28., 17:53 ·

Körhinta

A körhinta, száll-repül velünk!
Párpercre megszűnik, a lenti életünk.
Repülünk körbe-körbe, egymáskezét fogva
nevetünk-kacagunk,szél csap az arcunkba.

Madarak szállanak, szárnyal felettünk
mi meg alattuk, szárny nélkül repülünk.
Repülj hinta.egyre magasabbra,velünk!
Ha megállsz, mindezt el kell felejtenünk.

Írta:Kovácsné/Murok/ Róza

A Juhászlegény

Élt egyszer régen
egy, Juhászlegény.
Nagyon szeretett
egy leányt, szegény.
Hitte hozzámegy,
feleségül kérheti,
de a leány, kiadta
az útját neki.

Csak nem megy férjhez
egy, "csóró" Juhászhoz?
Mikor hozzámehet,
a Bíró fiához!
Ki, ajándékokkal
halmozza el őt.
Még, Ő sürgeti,
az esküvőt!

Hitegette a Juhászt,
az igaz.
Fordult a helyzet,
most választhat!
Nem volt ellensége
pénznek - vagyonnak...
ha már a bíró fia, így
kinézte magának.
Igaz, nem szereti,
de majd elviseli...

A Juhász is talál mást..
ha keresi.
Ha fáj a szíve,
hadd fájjon!
Őrá bizony ne várjon!
Nem mondja, hogy
a szíve nem sajog.
Belül sír, de
de kifelé, mosolyog.

Írta Kovácsné /Murok Róza.

Kovácsné Róza

Kihallik a muzsika a kocsmából.
Szabó Pista most állt fel az asztaltól.
Táncra pendül, húzza neki a cigány.
bánatos, mert most hagyta el a leány.
Szegény szíve majd meghasad emiatt,
ezért táncol, ez ad neki ma vigaszt.

Húzzad cigány, húzzad az én fülembe,
nem ül többé a babám az ölembe.
Más ölébe ült ma bele a drága,
gondol majd rám, de már akkor hiába.
Azt hiszi, hogy jó csere, de megbánja,
pernahajder ez a fiú meglássa.

Eszébe jut százszor is, hogy elhagyta,
de ő most már nem búsulgat utána.
Megkönnyebbül szíve, még, ha lassan is,
nem fog érte több könnye már hullani.
Húzzad cigány, húzzad az én nótámat,
nincs szerelem, ami be nem gyógyulhat.

Húzzad cigány, ne szenvedjek ennyire!
Semmit sem ér az életem nélküle.
Próbálok én felejteni mindegyre ,
de bevésődött örökre a szívembe.
Hiába a tánc a zene--nélküle----
Az élet, így nem ér egy fabatkát se!
Kovácsné/Murok/ Róza

Kovácsné Róza



Árva Mátka sír magában
odafent a sötét várban.
Félénken húzódik a sarokba
régóta várja párját titokban.
A falakon alaktalan árnyak
szívében a fájdalmas bánat.

Ennek sajnos, bő egy éve már
hogy eltűnt "elnyelte" az óceán
kereste Őt, egy egész karaván.
Valamelyik parton hátha megtalálják..
nyomát, mindenfelé kutatták.

Csakhogy a remény, eddig benne élt
hátha valahol mégis partot ért,
ha kap segítséget talán magához tért.
Azóta is szívében "hurcolja",  mindig benne él
szíve vissza húzza egyszer, csak haza ér...


Ő azóta minden este, titkon ide jár
mondták neki régebben, túlzás amit csinál.
Azóta nem szól senkinek, csak jön.. mintha "húznák"
de érzi, enélkül ő is elveszett volna tán...
kitaposott úton megy, aszfalt lett a lába nyomán.

És ő mindig itt fog várni rá !
Csillagok kara énekli a hívó dalát.
A hold megmutatja, a hazafelé útját
Ahonnan várja, kitárja felé a két karját
lehet, akkor jön már,  mikor eléri," 24-ik órát".

Írta : Kovácsné/Murok/ Róza.

2014- március- 24-én -hétfőn.