rozakovacsne blogja

Ha szembe nézek

Ha szembenézek.a tenger viharával
a dühöngő habok, furcsa illatával
látom magam benne örökre elveszni
a hullám sírjába beletemetkezni.

Ekkor meghallok, egy kedves zenét
halk hegedűszó hallik, a hegytetején .
Búsan játssza egy leány, a nótáját
most érzi igazán, párjának a hiányát.

Mint rá szabadult kénköves pokol
érzi, veszedelem, mi most, reá omol.
Hegedűje azonban, vigaszt nyújt neki
szépen szól a hegedű s ő, vele énekli.

Ki..hallhatta - e pár perc, belső üzenetét,
szívéből a bánat, hullott-gurult, szerte-szét.
Megkönnyebbült lelke, szíve könnyű lett
a dühöngő viharos habokról, elfelejtkezett.

Írta:Kovácsné/Murok Róza

2016-március-8-án- kedden.