Poet évkönyv 2010. – Szubjektív

Poet évkönyv 2010. – Szubjektív

 

A minap vehettem – immár harmadszor – kezembe az új POET évkönyvet. Furcsa kettősség volt bennem, melyet a tavalyi példány gerjesztett. Mivel nekem az csalódás volt. Senki ne értsen félre, nem a minőséggel voltak gondjaim, hanem azzal hogy a csekk befizetése és a vers elküldése ellenére sem kerültem bele. Egyszerűen kifelejtettek. Legalább is az indok ez volt.

Tehát némi rossz szájízzel bontottam ki a borítékot. Ez a szájíz néhol hol eltűnt, hol visszajött. Ami egyből feltűnt az a keményborítás volt. Ahogy a kezemben tartottam megállapítottam, hogy a fogása kellemes, bár egy kissé csúszós. Úgy voltam vele, hogy ez legyen a legkisebb gond.

Most térjünk rá a dizájnra. Első gondolatom az volt, hogy ez egy mesekönyv. Már a címe is ott lebegett lelki szemeim előtt. A Pávatündér kalandjai. Az alkotás mesés, de véleményem szerint nem egy verses antológiához való, még akkor sem ha a cím, próbált passzolni Sivák Enikő egyébként tetszetős grafikájához. Egyedül az idézetek voltak azok melyek tetszettek kivitelileg.

A hátsó borító rémes. Az ajánló melyet Juhász Magda néni írt, csupa nagybetű, ráadásul igénytelen módon van tálalva. Ezt úgy vélem a szerkesztőnek lehetne a számlájára írni. Két dolog lehetséges. Nem tudja mi az hogy „sorkizárt”, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyta.

 

A belső papír lehetne vastagabb is. A sorok átsejlenek a másik oldalról, ami valljuk be, igen zavaró lehet. De hát valamit valamiért. A kemény borító ára a silányabb lap-papír. A fejléc és az impresszum rendben van.

Egy szó mint száz: a tavalyi dizájnilag jobban tetszett.

 

Akkor most térjünk rá a könyv lelkére, vagyis a tartalomra. A cim: Illúzió. Nos ez a cím mindent elmond, és semmit se. Mit is jelent az Illúzió? Érzéki csalódás, ábránd, nem valós dolog. Aki úgy ír hogy a valóságot kifelejti költészetéből és rózsaszín függönyök közt henyélve siratja múltját, jelenét, jövőjét, annak bizony sokat mondó e cím. Viszont aki a valóságról ír...

A Juhász Magda ajánló szövegével már foglalkoztam, mint dizájner. Most a sorok mélyére próbálok menni ami persze nem olyan mély hogy az ember elvesszen benne. De ez nem is elvárás ilyen szinten hiszen csak egy amatőr antológiáról van szó. Juhász Magda néniről tudni kell hogy nem amatőr. Számos kötete jelent már meg és még benne van legalább ugyanennyi. Az ajánlót olvasva egy kicsit irigy is voltam rá. Ugyanis az értelmezésem szerint amikor írta ezeket az ajánló sorokat, már kezében tartotta a könyvet. Ergo Ő előbb kapta meg mint én vagy bárki más. (Ez volt a vicc!)

 

Nagy örömömre szolgált, hogy sok ismerőst véltem felfedezni a kötetben. Ugyanakkor nagy bánatomra is, hogy sok ismerős kimaradt. A tavalyihoz képest kb. száz oldallal lett kevesebb, ami azért elgondolkodtató. Gál János, Szécsényi Barbara, Papp Für János és Többiek. Hol vagytok?! Hol vannak azok a költők, akik az első évkönyvben meghatározó szerepet játszottak?

 

A kötetet szomorúan tettem odébb. A Pávatündér kissé dacosan nézett rám a válla fölül. Illúzió – suttogtam magamnak. Majd megteremtem magamnak az én évkönyvemet – itt legbelül - ahol minden Poetes barátom verse szerepelni fog. Megteremtem...

 

Mint fentebb írtam, a könyvnek lelke van, csakúgy mint nekem, s akinek van, annak fájni i szokott. Így hát újra fellapoztam s próbáltam nem törődni a hiányzókkal, helyettük inkább az „évkönyves” barátaimra koncentráltam. Vitorla druszámra, Bódai-Soós Juditomra, Bíbor Katára, kinek csak szimplán király vagyok és Mindenkire aki ebben az évkönyvben szerepel. Végül is jó dolog az évkönyv és ezt sohasem vitattam. Egy örök emlék, melyben mi amatőrök költők, örök mementót állítunk egymásnak és magunknak egyaránt.