Prózák és kalandok

Humor
jagosistvan•  2011. szeptember 1. 17:11

Született feleség

Született feleség - humoros esszé 

 

Két féle nő van a világon. Aki szeretne feleség lenni és aki nem. Aki nem, azzal per pillanat nem tudunk foglalkozni, ergo maradunk azoknál a nőnemű lényeknél, akik az előző halmazban szerepelnek. Őket is két csoportba lehet osztani.  Vannak akik csak egyszer és léteznek olyanok akik többször is kimondják a boldognak nem nevezhető boldogító igent.

A történetünkben szereplő nő az igazi született feleség. Őróla mintázták a híres sorozat összes női főszereplőjét. Annyira sok őrült tulajdonsággal rendelkezik, hogy a forgatókönyvekkel foglalkozó bérírnokok úgy döntöttek csakis róla mintázzák az összes arát. Ezt a hölgyet nevezzük nyugodtan nevén. Éjdesem. 

Éjdesem repertoárja igen széles. Talán csak feminim fiú testvére az, aki túltesz rajta, de hát az csak a született férj kategóriában tudna színvonalasan teljesíteni, bát ki tudja? Ha lesz rá igény Hállivúdban elkészítik a Született guy-t is. Szóval Éjdesem…Alant felsorolom a teljesség igénye nélkül  azokat a tulajdonságokat, amelyekből ma ő a leggazdagabbnak hitt múzsa a Földön. Tehát. Egyszerű hiszti, látványos hiszti, fokozott hiszti, hisztis hiszti, egy pohár vörös bor, több pohár vörös bor, több üveg vörös bor. Utána hányás kocsmában, taxiból kiesve olajmezőn, hányás bárhol. Boszorkányság alapszinten, középszinten ráolvasással, legfelsőbb szinten szőke kollegina hajának ellopása átokszórás céljából. Egy hetes kosz a lakásban, egy hónapos kosz a lakásban, fél éves kosz a lakásban. Édesanya a lakásban. Fóbiák minden szinten a fentebb említett hiszti fokozatokkal vegyítve. Írás, mosás, főzés. Reiki tanok, istenkeresés, reggelente zokni keresés. Többféle rúzs, büdös rúzs, nincs már rúzs. Szex az ágyban, a házban, házon kívül., magán kívül, magában, magával, mással, vele, elemessel, lemerült elemessel, esemessel, Emesével azért nem mert nincs ilyen nevű barátnője. Ezeken kívül főz, főzet, boszorkány főzet, mos, fogat nem, szabályokat hág, hágat és ismét hájas. Fejet mos, másét is, hajat olykor. Szőkére, vörösre, feketére vagy amilyenre épp sikerül.

Mivel időm csak majdnem végtelen a többi  tulajdonságától most eltekintek. Úgy gondolom, hogy az olvasóknak van annyi fantáziájuk, hogy nincs is szükség rá. Vagy ha még sem, javaslom nézzék a sorozatot.

Éjdesem valójában jó lelkű asszony, aki ragaszkodik emlékeihez. Ennek elérése érdekében emléktárgyakat gyűjt. Főleg azoktól a naiv férfiaktól, akik hajlandók voltak elvenni. Célja hogy legalább annyi férje legyen, mint egyik ősi felmenőjének, aki biz nagy játékos volt a szerelemben. Tudja jól, ideje van elég, hiszen még odébb van az a kilencvenedik életév, amíg aktív feleségként le nem százalékolják.

Éjdesem közel lakik hozzánk. Mondhatnánk azt is hogy majdnem nálunk. Majdnem. Mostanában Stájerországban egy faluban csomózza a hagymát szabadidejében, mert az „első a család” project bebukásával elmentek a dollármilliók.  

Holnap esküvő lesz. Hagymácska herceg megkérte Éjdesem kezét. Az ok néhány mondat. – Az előző háromnak még sose mondtam ki hogy szeretlek. Neked kimondom, mert érzem, különleges kapcsolat van köztünk.

Éjdesem boldog. Boldog, hiszen újra az lehet, ami mindig is szeretett lenni. Feleség. 

jagosistvan•  2010. augusztus 8. 21:45

A rendörségi vallatószobán - Poet tali, Szeged

A rendörségi vallatószobán, avagy hogyan telt a tegnapi nap (Poet és DéeMKá találozó)

 

A férfit betessékelték a 8-as irodába. Szemben vele már ott ült az a nyomozótiszt, akit pár perccel ezelőtt látott feljönni a lépcsőn. Az ügyeletes a szék felé mutatott majd kiment. A férfi leült és várt. A nyomozótiszt néhányat lapozott az előtte lévő aktába, majd ránézett. – Na akkor kezdje az elején.

 

- Hát az úgy kezdődött tisztelt rendőrség hogy korán keltünk Ágival, mert délelőtt átkellett mennünk Vásárhelyre, mert a művészeti kötünk (DéeMKá) ott lépett fel. Kormányos Sanyiék vittek át bennünket, ami józanságra adhatott volna okot, amíg be nem tettük a lábunkat az egyik vásárhelyi kocsmába. Ott nagy könyörgések (Kormányos Józsi volt) hatására kértem egy sört. Amint kivégeztem a kistuborgot, az előadás helyszínére mentünk, ahol már ott tüsténkedett Magdi és Ancsa. Hozták a hírt, hogy egy kicsit csúszunk, amit azért se bántam, mert így tudtam egy kicsit beszélgetni a kisfiammal, ugyanis megkértem a nagymamát, hogy ha lehet, hozza már el Gergőt, elvégre is az édesapja fellép a világot jelentő deszkákon. Végül is világot jelentett. Többet is. Amíg nem mentem fel, addig az izgulás, majd utána a belső világom deszkáit.

Itt találkoztam régi barátommal, Apró Zolival, aki segített néhány kupicával oldani a feszültségem. Cserébe neki ajánlottam az egyik versem. A lényeg hogy találomra kiválasztottam egyet és az előadása előtt bejelentettem ország világ előtt hogy ezt bizony az én komámnak ajánlom. A végén egy kicsit furcsán néztek, ugyanis az utolsó sora így hangzott: Létközelséged vágyat ébreszt titokban. Szegény megkönnyezte. remélem csak barátilag és az unicum hatására.

Tisztelt rendőrség én bátran kijelentem, hogy jók voltunk. Sanyink nagyon kente. Előadott saját illetve valami orosz nevű ürge versét. Azt mondta, hogy a csávó jó arc volt csak meghalt fiatalon, de csinált egy csomó gyereket. Tényleg neki mennyi gyerektartást állapítottak meg. Nem nézne utána? Ancsa és Magdi hozták romantikus formájukat és volt duettjük is. Ágim meg nagyon jó volt. Azt hiszem én is, mert az összes nyugdíjas nekünk tapsolt, akinek volt keze. Bár lehet, hogy ez Juhász Pistának és az Ördögfű zenekarnak köszönhetjük akik kísértek bennünket népi hangszerekkel. Nyomozófelettes úr, ha őket is vendégül látja valamikor, mondja már meg nekik hogy köszi a segítséget.

A kora délutánt már Szegeden töltöttem az otthonomban az én kis hite asszonykámmal, aki nagyon próbálta hinni hogy nem lesz semmi Gabesz. Gabe volt de ő is csak később. Összekészítettük az okleveleket, amikor csörgött a telefon és Barb hívott hogy hívjam fel Beát hogy húzzon bele mert elnézte a busz indulásának időpontját és négy perc múlva indul. Egyébként tisztelt hatóság a Barbnak nagyon szép telefonja van. Biztosan nem lopta, legfeljebb találta valahol egy asztalon. Na, szóval felhívtam Beát, ő meg örült, majd gondolom őrült tempóba kezdett, mert végül is elérte.

Mi meg Ágival, mint valami menekültek – hét szatyor, egy retikül, egy táska és még egy hátizsák – elindultunk a Millennium Kávéház felé hogy megkezdjük a szervezést, mielőtt a többiek odaérnek. Megnyugtatom őrmster úr hogy nem gyalog mentünk.

Drága százezredes úr tudom, hogy hibáztam, de felment a pumpa. A magáé is higgye el. Ott állok a lefoglalt terem előtt és nem akartam hinni a szememnek. A terem, amit kibéreltünk, sehogy se állt. Illetve állt és funkcionált raktárként. Ott és akkor öltem. Pilantással és hanggal. Végül megoldottam. Kisajátítottam a másik termet. Esélyük se volt nemet mondani, ugyanis látták, hogy a telefon a kezemben van és csak egy gombnyomás és idecsődítem Európa legjobb leszámoló brigádját, a POET maffiát.

Higgye el drága alhadnagy úr, hogy nem direkt nyomtam meg. Vagy véletlen lehetett vagy telepatikusan késztettek rá. Na, mindegy. A lényeg hogy elkezdtek szállingózni. Fél ötre teljesen elfoglalták a Dugonics teret. Ja hogy akkor, én akkor milyen oklevelekkel készültem? Kéremszépen én és a társaim egy pályázatot hirdettünk meg. Semmi köze sem volt a Poethez. Én azt se tudom mi az a Poet. Maga tudja? Látott ott engem? Az kizárt dolog. Az nem én lehettem. Igen mások is mondták, hogy hasonlítok valami híres poetesre, valami Jagira. Igen? Tetszettek azok a versek a zászlós úrnak. Végül is lehetek én a Jagi. Az még nem bűn ugye?

Öt után egy kicsivel kezdtük az előadást. A hat zsűritagból négy jelen volt. Kovács Ági, Szécsényi Barbi, akinek van egy szép telefonja, Kormányos Sanyi és jómagam. Akik hiányoztak, Fehér József és Szecs… ő… izé Kövesdy Márton. Tudja tábornok elvtárs, már annyi gagyi pályázat van, hogy mindig összekeverem őket.

De viszont ott volt a Bea, aki nélkül az élet gyötrelem. Ön is ismeri ezt a számot csendőr úr? Maga nem? Kár.  Volt ám zongoristánk is. Nyomta a fürelizt meg a boci-bocit is.

Ági konferálása után elkezdtük előadni a döntőbe jutott műveket. A sort én kezdtem Mygan versével. A zsűri minden tagja felolvasott, ám hogy még színesebb legyen az előadás felkértünk még néhány kedves barátunkat. Így esett meg hát hogy az estén felolvasott még Bánfi Beáta, Csontos Márta, Ceglédi Anna, Ditrói Zoltán, Gabe,  Lucz Ákos.

Megtisztelt bennünket  jelenlétével Rummel József a KOBaK alapítója, Baranovszky Jenő fotós és kedvese. Jenőnek nagyon szép fényképezőgépe volt, de Barbara telefonja azért szebb volt. Higgye el nem lopta. Esetleg ha arra jár mondja már a Jenőnek hogy köszi meg minden. Nem drága felügyelő úr, nem tudom hogy van –e buszbérletük vagy bélyeggyűjteményük. Voltaképp nem is ismerem őket. Hiszen tudja, én csak hasonlítok rá. A művek felolvasása után toleráltuk a dohányosok elvonási tünetét és szünetet rendeltünk el kötelező jelleggel. Itt már újra lazítottam és ittam egy kis sört meg egy kis pepo féle vöröset. Szép bor volt, de biztosan nem lopta. A pepo nem olyan. A szünet után eredményt hirdettünk. Először kiosztottuk a DéeMKá-s emlékplaketteket, majd a győztesek megkapták jogos jutalmukat. Nagyon örültem, hogy köztük volt Marie is akit mindenki csak úgy aposztrofál hogy a Jagi csaja. A ceremónia végeztével kiültünk a kerthelyiségbe és mivel mindenki tudja, mennyire gyűlölöm az alkoholt, hát oda hoztak nekem egy rakattal, hogy pusztítsam el. A kérésnek eleget tettem. Külön köszönet Csillik Reninek, amiért készített nekem otthon egy kis csokoládé likőrt. Elvégre is a csokiházhoz az dukál.  Innen már gyorsan és egyre ködösebben teltek a percek. Írtam valami naplóba, láttam valami küzdelmet Barb és a tolla közt, Anna rám bízta Ági táskáját. Emléklapok osztogatása, Ivory megjelenése, majd gyaloglás a Sörkertbe. Ott valami pizza darabolás, rágott fasírt trancsírozása, erotikus pillanatok pepoval és Zolkával. Egy kis marhulás Pállal és Edinával, kivételesen most bőr nélkül. Egy pillanatra viszont kijózanodtam. Amikor Bea megharapta az ujjamat. de hál istennek közelben volt Zolka rumja, meg pepo bora és gyorsan fájdalomcsillapítottam magam. Majd újabb képek…Zsolti, Gabe, Ákos, Magdi… záróra.  Néhányan kocsiba szálltak, mi meg szedelődzködtünk a taxi állomásig. Ágival hazamentünk. Ájulás, összebújás reggel meg csengetés. Rendőrség nyissák ki! Hát lényegében ennyit tudok elmondani drága vezértizedes úr.

- Ez mind szép Jagos úr, de nem erre vagyok kíváncsi.

- ?

- Ami engem érdekel az, hogy hogyan lehet belépni a DéeMKá-ba?

jagosistvan•  2010. június 5. 12:13

BizsuBolt av-agy-szintek

BizsuBolt av-agy-szintek

(zavarosrendezőihumorverzió)

 

 

Nemes Nagy Ágnes költőasszony amikor úgy gondolta, írt. Rettegett Ivánnak, az orosz cárnak nem volt szüksége gondolatokra. Dr. Zavar – O.ltással V.édve – Raszputyin Kázmérnak, az elvakult csillagásznak, aki a cár bizalmasa volt, neki meg papírra. A szentháromság kikerekedett. Nem volt szabályos gömb, amolyan amorf féle. Zavaros képek rettegett hegemóniája, melyek lebegtek az univerzum négy sarkában. Már ha lettek volna neki. De sötét víz volt csak. Én meg a mint egyszerű bárd lebegtem felette, vadi új csónakommal. Evezőbárdjaim csak úgy hasították a vizet borda híján. Lélekszemüvegem tekercseket hasít túrabakancsok lábnyomai fölött. A só elszáll, de a hús itt maradt. Szombatonként pofonokat osztok. Dobolok. Dohány kéne és hús. Kupakolt üvegek a földön. Kipakolt emberek is. Záróra. Isten lehúzta redőnyét. A bizsu jó üzlet. A Sátán most nyitott.

 

- De korán kellett megint kelnem!

Lassan botorkált, patái még a tegnap estét nyögték és fordítva. A messiásképzőben nagy buli volt. Kordonok fel, parazsat az asztalra, ként a fülbe. Akként hogy ólom nem volt. Azok a testekben maradtak.

Tehát botorkált. Ami betette a kaput, az nem Cerberus volt, hanem a jó öreg magyar bolyhos pálinka. Bélbolyhok és toprongyok gyógyszere. Csőcselékbenzin, ahogy arrafelé nevezik. Csempész cucc volt, de megérte.

Darabos mozgással nyitotta ki a butik ajtaját. Végigsimogatta a kis bizsuit és külön egyesével megköpködte őket. Ma már az ördög is rá van szorulva Fortunára. Amíg odafent volt, megérkezett a következő szállítmány. A legnagyobb biznisz. Lélekrajongó pólók, többféle kivitelben.

 

Ezalatt kettővel feljebb:

- A tököm kivan. Leküldtem hozzájuk, de nem kellett nekik. Mindig is olyan finnyásak voltak. Még jó, hogy páran azért megszerették. Mit is vártam én? Fényt mutatni vakoknak? Az én hibám. Túl vékonyra vakoltam az ózonfalat, oszt azok a barmok meg belenéztek a napba. No de most már mindegy.

- Viszont dühít, hogy rám hivatkoznak és mögém bújnak. Fogyóznom kellene. Talán kilógna a lóláb. Ehh! Döntöttem. Misi szólj a militarys angyaloknak, hogy készüljenek. Nem. Csak egy szinttel lejjebb. Hogy miért? Mert csak. Mert csak úgy maradhat egyensúly, ha a Luciust békén hagyjuk. Jó. Cselekedj, ahogy érzed. Kettővel alá csak bosszantunk. Atomot neki! De a majmokat kicsináljuk.

 

Kettővel lejjebb:

- Még ma senki. De mintha jönne erre valaki. Hé, cimbora, üdv a pokolban. Gyere, vegyél bizsut. Ja, hogy neked van elég? Osztán? Mégse? Akkor mutassa, kérem a menetlevelét. Semmi kérdezés, megértette? Hm… öngyilkosság. Abból is látványos fajta. Toronyugrás. Ráadásul hétből egyszerre. Nézd öcsém, csak mert ilyen szépen teljesítettél, neked fél áron… Nem kell?! Vigyétek a szemem elől ezt a férget! Ezerkétharmadik bugyor.

- Mi volt ez a durranás? Radioaktív szagot érzek. Istenkém köszönöm! Tudtam, hogy elintézed úgy, hogy ne kelljen miatta magyarázkodnunk.

 

Eggyel feljebb:

Rettegett Iván rettegett. A falak omlanak, az ég szakad, a Jakab meg sörözik, a létrája meg sehol. Hogy mi lesz itt?! – gondolta volna magában, ha lett volna mivel.

Zavar-O.V. kétségbeesve tekintett felfelé. – Istenem, megmagyaráznád ezt nekem?

Az égen keletkezett „nem” zivatar felhő egyértelműsítette a választ, amit ZéOVé papír híján nem értett meg. Hiába, no, a papír megmarad.

Nemes Nagy Ágnes higgadtan csak ennyit mondott: Elbasztátok.

Abban a pillanatban, ahogy kimondta megszűnt minden csapás. A madarak újra énekelni kezdtek és a kocsmák is kinyitottak. Senkinek nem tűnt fel viszont, hogy az egyik imaház helyén Bizsu bolt nyílt.

 

Odafent:

- Miért hagytátok abba? Mert, hogy ebédidő van? Az mindjárt más. Akkor kétezer év múlva folytatás. Addig mindenki egyen és készüljön. Apropó! Jézusnak ma van a születésnapja és azt mondja, ma a bizsu a menő.

jagosistvan•  2010. február 12. 10:05

Az előjáték

Az előjáték.

Az előjáték lényege hogy a az előszobában kell véghez vinni. Nem kint a padon, nem is a hálószobában és nem is konyhában. Sőt nem is máshol. Csakis az előszobában, cipők, kabátok és huzat közepette. A gázórának dőlve kiosztjuk a lapokat. Mindenki kap öt darab lapot. Akinek hamarabb elszakad az nyer. A másik ilyenkor kényelmesen elmehet.
Alant olvasható a - miért ne máshol utasítás haladók számára.

Miért ne kint a padon?

Azért mert ha süt a nap, akkor napsütötte lapjaink lesznek és ezáltal napsütöttek lesznek a lapok. Ha meg az eső esik akkor meg eláznak. (Az elázásnak több folyamata van. A szimla egy üveg sörtől kedve, a ponófilmet néző kislányok végső ejakulációjáig.)

Miért ne a konyhában?

Mert bassszus akkor nem tud a nagymama főzni tőlünk.

Miért nem a hálóban?
Mert ott csak aludni szokás. Bár az utolsó felmérések szerint elég sűrűn előfordul mostanában hogy a párok papás-mamás szerepjátékot játszanak elalvás előtt, közben, helyett. A jövőben hasonló szerepjátékok is előtérbe kerülhetnek, mint mondjuk a mamás-mamás, papás-papás és a Tamás-ragyás nevezetű gémek.

 

Miért ne valahol?


Azért vazze mert a valahol az bárhol lehet. Mi van akkor ha az a valahol épp a Marson van? Ott hogy vöszöl levegőt te paraszt?

(ez az utobbi válasz, a nagyon barom haladóknak íródott. Kérem mielőtt jelezze ha ön is az.)

 

Tehát befejezvén a mondandómat, amondó vagyok hogy az előjátékot csakis az előszobában lehet teljes intenzitással játszani.

Tisztelettel: Jagos István Róbert előjátékológus

jagosistvan•  2010. január 11. 21:06

Metamorfózis

Metamorfózis

A bedeszkázott ablakon, csak gyér fénycsíkok jutottak át. Kavargó port vetít nekem a pillanat. Magatehetetlenül fekszem, ülök, az ajtóval szemközti falnál. A nyakamból vér szivárog. Egy koszos atléta trikóval próbálom csökkenteni a vérveszteségem. Már túl vagyok az ijedségen. A minden mindegy fázis még nem tört rám teljesen, ezért, ha nem is meggyőzően, de próbálok tenni valamit az ügy érdekében. A másik kezemmel a többször is elhasznált fecskendőket seprem épp arrébb. Itt is vidám esték lehettek egykor. Várom a halált. Tudom, nemsokára ideér és majd bekopog az ajtón. Tokkal és vonóval.

Ma már kétszer túléltem önmagam. Egyszer még dél körül a főtéren, ahol már tömegesen hulltak az emberek, amikorra lett annyi jelenlétem, hogy én is iszkoljak bármerre, csak onnan el. Másodszor a templomnál úsztam meg úgy, egy jó félórája. Az a szemét belém harapott. Nem gondoltam, hogy ilyen gyors lesz. A téren a hasonló társai csak vonszolták magukat. Ez a rohadék meg egy szempillantás alatt elém került és már mart is. Éreztem, amint rothadó fogaival feltépi a bőrt a nyakamon és a húsomba váj. Az volt a szerencsém hogy egy osztag épp arra járt és lelőtték rólam. A dögnek sárgás-vöröses vére volt. Mintha gennyet kevertek volna a vérébe.

A rongyot levéve, a sebemet vizsgálom. Az ujjaimmal végig szántom a nyakam. Egy mély krátert érzek, bőrcafatokat, nyers húst. Már nem vérzett. Az alvadt vér teljesen eltömte a mély sebet. Az ujjam halk cuppanással húzom ki. Kívülről még halálsikolyok törnek át és egyenest felém tartanak. Hogy az istenbe lehet ez? Ilyenek csak filmekben vannak. Rothadó halottak...Nem igaz!

Már megint hányok. Bassza meg! A seb egyre nagyobb! Kerítenem kéne valami gyógyszert és sebtapaszt. Bár az itt már nem segít, legfeljebb akkor, ha akkora, mint egy kisebb textil pelenka. Viszket a tarkóm... Basszus, ez nem lehet igaz! Leszakadt. Az ember már nyugodtan sem vakarózhat egy jót anélkül, hogy meg ne csonkulna valahogy. Furcsa. Nem fáj semmim se. Viszont éhes vagyok. Nagyon éhes. Ha minden jól megy, Ági is idetart. Amíg volt térerő, beszéltünk. Talán hoz valami finomat.

Tök jó érzem magam. Csak ez az éhség ne lenne. Valami frissre vágyom. Mikor jön már Ági? Úgy érzem, szűk a bőröm. Mintha nőnék. Hm...rám is fér. Az állam mit keres a kezemben? Fel se tűnt, hogy leesett. Hoppá! A nyelvem a torkomban van. Szó szerint. Onnan fityeg kifelé. Édes lehet így a csók. Csókolni vágyom és harapni. Harapni!

Mikor jön már Ági? A szívem érte dobogott eddig. Az utolsó egy percet már kívül. Milyen gusztusos! De nem szabad, amíg meg nem hasad, addig semmi esetre sem. Na, nézd már! Épp hogy csak megkarmoltam és már meg is hasadt. Kenyér nincs? Hogyan is lenne, Ági még sehol. Lehet, hogy elkapták azok a bestiák? Hogy van szívük az embert bántani...

Pszt! Motorzúgást hallok. Egy Gastroyal kocsi ezen a környéken? Ugyan már! De akár hogy is nézem csak az. Valami szakadt alak száll ki épp. Úgy látom, hiányzik az egyik karja. A mindenit, de hiszen ez Ági! Mindjárt belép...

- Szia Ági! Hoztál kaját.

- Nem.

- Dehogynem!

 

 

2010. január 11.

             hétfő, 20:56

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom