Nem kérek elnézést

Ez a dalszöveg a 2021. január 1-jén közzétett adatok szerint 9 730 526 Magyar emberhez szól.

Meddig parancsolhat nekünk 

Pár tucat pojáca?

Tiszta vizet öntsünk végre

 Mindegyik „pohárba”.

A szabadság a Magyar Népnek

 Nem egy papírfecni,

Amit hogyha összetépnek,

 Ellehet már dobni.

Bridge:

Van,ki gyáva nyúl, s meglapul,

Ha sötét az ég alja,

A mi hangunkat válaszul,

Az egész világ hallja.

Refrén:

Ki eladná hazáját, mit érdemel?

A jövő majd válaszol.

Bárhogy is lesz, élnünk itt kell,

S azt már tudjuk mi jól,

Zúdulhat ránk tengernyi

Aljas, sötét erő,

A Szabadság a szívünkből,

Nem lesz kitéphető.

A Szabadság szent ereklye,

Mely mindenkinek jussa,

Ha eldobnánk szégyenszemre,

A nevünk Senki volna.

Hitünk élét nem csorbítja

A vén, múló Idő,

Mert az,ami éltet minket,

Úgy hívják, Őserő.

Bridge:

Van,ki gyáva nyúl, s meglapul,

Ha sötét az ég alja,

A mi hangunkat válaszul,

Az egész világ hallja.

Refrén:

Ki eladná hazáját, mit érdemel?

A jövő majd válaszol.

Bárhogy is lesz, élnünk itt kell,

S azt már tudjuk mi jól,

Zúdulhat ránk tengernyi

Aljas, sötét erő,

A Szabadság a szívünkből,

Nem lesz kitéphető.

Amikor az Élet egy nagy folyó,

Ideje volna megtanulni úszni,

Mert ha évek óta fuldokolsz,

Egy tündér nem fog partra húzni.

S ha embercápák körbevesznek,

Meg, már nem úszhatod,

Na persze ők nem megesznek,

De ezt te is jól tudod.

Bridge:

Felfalják a jövődet,

Ha csak lebegsz a vízen,

De hogyha úszni kezdesz,

Máris leszünk ketten.

Refrén:

Mondanám, szép az élet,

Hát érezd magad jól,

De ez a dal ámításról

Még v életlen sem szól.

Van,mikor nincs válaszút

A helyzet olyan durva,

S nem marad más esély,

Csak árral szemben úszva.

Tudom ez egy furcsa folyó,

Ha cápáék élnek benne,

S ez az egész úgy volna jó,

Ha mind ebihal lenne.

De az élet,mint köztudott,

Nem kívánság műsor,

Így hát mikor úszni kéne,

Mért csak kapálódzol?

Bridge:

Felfalják a jövődet,

Ha csak lebegsz a vízen,

De hogyha úszni kezdesz,

Máris leszünk ketten.

Refrén:

Mondanám, szép az élet,

Hát érezd magad jól,

De ez a dal ámításról

Még v életlen sem szól.

Van,mikor nincs válaszút

A helyzet olyan durva,

S nem marad más esély,

Csak árral szemben úszva.

Felnégyelnék nyomban, hogyha teste lenne,

Vagy falja fel az Éhség egy tömlöcbe vetve,

Aljas, hazug szóval tőrbe csalták volna,

Hogy aztán felhúzzák az első lámpavasra.

Bridge:

De túl él mindent,

Már előre érzem,

Ha nem így volna,

Nekem lenne szégyen.

Refrén:

Azt mondják ütött már az óra,

De én akkor sem mondanék le róla,

Ha kongatják a vészharangot egyre,

Mert hitem nélkül a nevem „Senki” lenne.

Megpróbálták visszatartani,

De úgy hatolt át,mint kés a vajban,

Aztán pedig szétszakítani,

De rájöttek, szétszakíthatatlan.

Félvilágnyi hazugsággal,

Naponta össze-vissza kenték,

Hadd legyen csak omló várfal,

S aztán mindörökre emlék.

Bridge:

De túl él mindent,

Már előre érzem,

Ha nem így volna,

Nekem lenne szégyen.

Refrén:

Azt mondják ütött már az óra,

De én akkor sem mondanék le róla,

Ha kongatják a vészharangot egyre,

Mert hitem nélkül a nevem „Senki” lenne.

Mit sem ér a szó,

Ha süket fülekre lel,

Így hát mi most

Dallal mondjuk el,

Amit,ha elhallgatsz,

Olyan,mint a jobbhorog,

Aki,ha ringbe lép,

Nem értem mért ácsorog.

Bridge:

Néha éppen azt kell tenni,

Amit nem tettél meg még,

S rájössz végre arra,

Erre vágytál réges-rég.

Refrén:

Amíg a változás mindíg változatlan,

Mért keresnéd azt, amire rálelsz önmagadban?

Egy erőt adó érzés, hidd el, épp elég,

Szavak nélkül mondd el,mit nem mondtál ki még.

Ha ami fontos, nem leled,

Mit sem ér a show,

Hát tapintsd ki a lényeget,

Mit ér a „valami jó”.

Vagyunk mi átutazó

Egy hosszú földi életen,

S mindvégig mérvadó,

„A megteszem, vagy nem teszem”.

Bridge:

Néha éppen azt kell tenni,

Amit nem tettél meg még,

S rájössz végre arra,

Erre vágytál réges-rég.

Refrén:

Amíg a változás mindíg változatlan,

Mért keresnéd azt, amire rálelsz önmagadban?

Egy erőt adó érzés, hidd el, épp elég,

Szavak nélkül mondd el,mit nem mondtál ki még.

Minden szép és minden jól van?

Üdvözöllek a földi pokolban!

Miért van csend rég az akolban?

Mert túl sok ember,túl rég szótlan.

Bridge:

Aki birkamódban él,

A lényeget nem érti,

Bólint és remél,

S hite csak tenyérnyi.

Refrén:

Miért élnék földig meghajolva,

Beterelve egy jó hosszú sorba,

Gyere döntsük a Csend várát romba,

Ha kimondjuk, ami a szívünk nyomja.

Van, aki részeg,

A másik másnapos,

A szabadság pedig

Már csak látszólagos.

Így megy ez már

Egész világ szerte,

De van még kinek

Lesz ennél jobb terve.

Bridge:

Aki birkamódban él,

A lényeget nem tudja,

Bólint és remél,

Tőle ennyire futja.

Refrén:

Miért élnék földig meghajolva,

Beterelve egy jó hosszú sorba,

Gyere döntsük a Csend várát romba,

Ha kimondjuk, ami a szívünk nyomja.