Ha a világ kocsma volna

Ha a világ kocsma volna,

Be lennénk jó gyakran rúgva,

Éjjel-nappal dalolásznánk,

Fegyvert egymásra nem fognánk.

A kocsmáros Isten lenne,

Sosem dolgozna Ő zsebre,

S ha a piát felvizezné,

Csakis jó szándékból tenné.

Ne rúgjunk be olyan nagyon,

Mint csacsi a domboldalon,

Mert rumot kapott víz helyett,

És bőven lefetyelhetett.

De a világ nem egy kocsma,

Ezért döntjük inkább romba?

Igyál velem, ennyit kérek,

És nem leszünk ellenségek,

Százszor inkább részeg leszek,

Minthogy mondjuk fegyverkezek,

Kirúgok én jól a hámból,

Ha nem lőnek majd rám bárhol,

S így számomra nem is kérdés,

Vezérel egy józan érzés...

A világ tőlem lehet kocsma,

Hogyha ez a Béke ára.