Meztelen

Nudista stranddá lett a lenti park,
szemérmetlen fák meztelenkednek,
szétszórt ruháik, mit a fagy lecsalt
hajtogatlan, szanaszét hevernek.

Jótékony homály, fehérlő ködfátyol
próbálja odázni az igazságot,
de szétfolyik a smink amit fölmázol,
nem takarja festék a valóságot.

Kihűl a táj, a sárga hidegen ég,
földig hajol apránként a lágy szár,
nem virul már más csak szóvirágok.

Ha fölnézel, ez már egy idegen ég,
ezért vacogtál, rég ettől fáztál,

meztelen állsz, lásd, elszálltak az álmok.

Ez a vers már szerepelt egy másik blogban, amit azóta letöröltem. Úgy éreztem újat kell kezdenem, de nem. Ezek a versek még ide tartoznak.

Sajnos a hozzászólások is törlődtek, ezért elnézést kérek!