A felejtés könyve

Humor
negyvenkilenc•  2020. december 20. 22:16

Töltőtoll

Versem új, mégis tőle zeng az éter,

adja a tévé és minden rádió,

hossza misztikus, egy kilométer,

unhatatlan dallam, szívet zsongitó.


Versem igaz, nincsen benne métely,

minden szavam oly tiszta mint a hó,

versem tűz, amely lángoló hevével

világot emészt, hogy ébredjen a jó.


Versem klasszikus, mint egy hexaméter,

időmértéke le nem irható,

szonettféle tán, abból is csak dinka.


Fent fejet ingat szegény szent Péter,

Ajj Tibor, tőled mi más várható?

én kezemet nézem, büdös a tinta.


2019  Szonettverseny

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom