A felejtés könyve (2020-21)

Emlékeztetőnek írom, magamnak,
ha csábítana játszi szirén ének,
ha torz tükrök nagyobbnak mutatnak,
tudjam, én a törpe mennyit érek.

Tintába toluló büszke szavaknak,
kiknek száműzetés e pusztaság,
e hely, hol a kín kutyái ugatnak
hol bénává nyomaszt a lomhaság.

Elveszett már, porba hullt annyi vers,
nézem a fát, sajnálja levelét
az ősz ha jő? Hiszen kell az álom,

suttogják az ágak, a fagy durva, nyers.
Az ősznek szőjük színes szövetét,
télen csak a semmi leng, csupasz ágon.

2020 július