A felejtés könyve

Személyes
negyvenkilenc•  2020. augusztus 12. 14:09

Emlékeztető

Emlékeztetőnek írom, magamnak,
ha csábítana játszi szirén ének,
ha torz tükrök nagyobbnak mutatnak,
tudjam, én a törpe mennyit érek.

Tintába toluló büszke szavaknak,
száműzetés ez a néma pusztaság,
e hely, hol a kín kutyái ugatnak
hol bénává nyomaszt a lomhaság.

Elveszett már, porba hullt annyi vers,
Nézem a fát, sajnálja levelét
az ősz ha jő? Hiszen kell az álom,

suttogják az ágak, a fagy durva, nyers.
Az ősznek szőjük színes szövetét,
télen csak a semmi leng, csupasz ágon.

2020 július

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom