Őszinte dal

Az őszinte, spontán

felismerés: "Szeretlek!"

hasít tudatom vászonába,

akár üstökös, mely hirtelen

sodor a romlásba, s mely

száguldva szeli a végtelen

teret, káoszt teremtve

a bolygók uralta

világegyetemben.

Tudatalattim mélyén

csalfán lapuló lurkó!

Szemtelenül és kajánul

mit vigyorogsz?

Miért nem vagy illemtudó?

Tudattalan érzések

tudatossá válnak,

szívembe belemarkolnak.

Szívem jajszót hallat:

keserű dalt perget:

kesergő éneket, mely

fájdalomtengert szül,

lám a végtelen bánat

megölte reményemet!

Tudom  szíved másé,

az enyém sohanapján leszel.

A hullócsillag fénye a múlté.

"Nem kesergek többé!"

Mormolom magamnak.

Isten Véled! Ég veled

szerelem érzése.

Nyugalomban szívem

illatos vadvirágot terem.