Az élet
EgyébEgy beteg margójára
Fáradt testem az ágyon hever,
lélegzem ugyan,ám szívem alig ver.forog velem a világ,fák futnak ide-oda,az ég lett a föld,s ugyanígy fordítva.Bár betegségben élek,ám Istenben remélek.Ítéletvers
Felettem szivárvány,
alattam a pokol,
a Földön nyomorúság,
hol sok van, ki haldokol.
Sok a nincstelen, a szegény,
akad ki egyke lett, de kevély,
mindenét vékával méri, mint
az aranyat, kincsét még
szíve helyén őrzi, épp
a mente vagy kabát alatt.
Szíve helyén drágakő virít,
foga helyén arany fénylik,
úgy érzi, mennyországban
élhet, ám ténylegesen
csupán a pokolban remélhet.
Zsongás
Gondolataimba
merülve
ülök egykén
a térben,
fejemben zsongva,
végtelen sorba
rendeződve
folyik egy sor
gondolat:
mind jönnek
egymásután,
zsinórban, s
száguldanak,
mint a vonat.
Egyke kivétel
ide-oda csapong
a kobakomban,
mind kérdőjel az,
mely jelentkezik
minden egyes
gondolatomban.
A kérdésekre,
lám, válaszokat
már sosem találok,
csak bolyongva élek,
s míg élek remélek:
hamvas nyári éjen
kajánul nevet
majd reám talán
az amúgy
igen csak
sápadt Hold.
Zsongás
Gondolataimba
merülve
ülök egykén
a térben,
fejemben zsongva,
végtelen sorba
rendeződve
folyik egy sor
gondolat:
mind jönnek
egymásután,
zsinórban, s
száguldanak,
mint a vonat.
Egyke kivétel
ide-oda csapong
a kobakomban,
mind kérdőjel az,
mely jelentkezik
minden egyes
gondolatomban.
A kérdésekre,
lám, válaszokat
már sosem találok,
csak bolyongva élek,
s míg élek remélek:
hamvas nyári éjen
kajánul nevet
majd reám talán
az amúgy
igen csak
sápadt Hold.