Kopár vers

Kopár sziklaszirt magányosan áll,

 

köd lepte be,

 

komor félhomály.

 

A szirtre egyszerre

 

réti sas leszáll,

 

körbe néz a tájba

 

szeme csillog, s már

 

hirtelen felszáll

 

az égre, s a szirt

 

megint magányos,

 

s a félhomály mindent 

 

ellepett megint.