Az élet

Gondolataimba

merülve

ülök egykén

a térben,

fejemben zsongva,

végtelen sorba

rendeződve

folyik egy sor

gondolat:

mind jönnek

egymásután,

zsinórban, s

száguldanak,

mint a vonat.

Egyke kivétel

ide-oda csapong

a kobakomban,

mind kérdőjel az,

mely jelentkezik

minden egyes

gondolatomban.

A kérdésekre,

lám, válaszokat

már sosem találok,

csak bolyongva élek,

s míg élek remélek:

hamvas nyári éjen

kajánul nevet

majd reám talán

az amúgy

igen csak

sápadt Hold.

Gondolataimba

merülve

ülök egykén

a térben,

fejemben zsongva,

végtelen sorba

rendeződve

folyik egy sor

gondolat:

mind jönnek

egymásután, 

zsinórban, s

száguldanak,

mint a vonat.

Egyke kivétel

ide-oda csapong

a kobakomban,

mind kérdőjel az,

mely jelentkezik

minden egyes

gondolatomban.

A kérdésekre,

lám, válaszokat

már sosem találok,

csak bolyongva élek,

s míg élek remélek:

hamvas nyári éjen

kajánul nevet 

majd reám talán

az  amúgy

igen csak

sápadt Hold.

A napok szürkék,
olykor színesek talán,
ám a falak fakók,
és hidegek ma már.

A virágok tarkák,
akár a tehenek,
a mesék cifrák,
s attól szépségesek.

A fák zöldek, csak
a fenyők tüskések,
a cicák is tarkák,
mind játszó "gyerekek".

A madarak vígak,
önfeledten énekelnek,
én is víg vagyok,
akár a kikelet.