Ítéletvers

Felettem szivárvány,

 

alattam a pokol,

 

 a Földön nyomorúság,

 

hol sok van, ki haldokol.

 

Sok a nincstelen,  a szegény,

 

akad ki egyke lett, de kevély,

 

mindenét vékával méri, mint

 

az aranyat, kincsét még

 

szíve helyén őrzi, épp

 

a mente vagy kabát alatt.

 

Szíve helyén drágakő virít,

 

foga helyén arany fénylik,

 

úgy érzi, mennyországban

 

élhet, ám ténylegesen 

 

csupán a  pokolban remélhet.