Eszter blogja

Mi kell a boldogsághoz?

Egy maroknyi napfény,

bárányfelhők az égen,

csipetnyi mosoly,

leheletnyi kétely,

hangyányi bánat,

szárnyaló nevetés,

derű egy kosárral,

szivárvány pántlikája,

gyermekek lábnyoma,

terített asztal,

anya főztje,

otthon melege.

Mi a boldogság fokmérője?

Tavasz derűje,

nyár játéka,

kócos csalit,

derék erdő,

jól fésült rét,

hullámok habja,

porladó sziklák,

termékeny,  gazdag ősz,

gyümölcs a kertből,

tél, puha hóval,

madáretető.

 Mi kell a romantikához?

Tücsökzene,

holdfény ezüstje,

hulló csillagok,

lágy hullámok,

szállingózó hóesés,

szerelmes ölelés,

virág az asztalon,

kis doboz bonbon,

rigó a faágon,

gesztenye  parázson.

Nem sok kell a hétköznapi boldogsághoz, éljük meg mindannyian!

Pénzről nem írtam, a boldoguláshoz kell ugyan és létszükséglet, de még nem gyönyörködtem egy bankóban.

Évekkel ezelőtt jártam

Esztergomban, a bazilikában,

mosolyogtam mikor láttam,

könnyezve jönnek ki páran.

Én egyszerű, bűnös lélek

a templom hűvösébe léptem,

nincs szó arra, milyen érzet!

Érezted már valaha,

hogy leszállt az ég minden angyala,

lelked ringatja mint gyermekét az anyja, 

apró leszel, védtelen, nincs benned félelem,

tudod, hogy itt vagy jó helyen.

Így lett parányi testem, lelkem,

s amit átélt sok-sok ember,

én is ugyanazt éreztem.

Mintha belebújnék éppen

a mindenség tenyerébe,

s ott, a templom hűvösében

jólesően hullt a könnyem, 

éreztem, a lelkem könnyebb,

s talán egy óra múltán, 

bűneimtől szabadulván,

a templom hűvöséből

tiszta lélekkel kiléptem.

Kenyérnapot tart a világ,

lelkünkből szóljon az imánk!

Erősödjön meg a hitünk,

az ige is legyen kenyerünk!

Kenyér jusson asztalunkra,

Földünket ínség ne sújtsa,

dicsérjük a Mindenhatót,

a magvetőt s az aratót!

Az iskola kapu tárva,

új kalandok várnak rád ma,

ceruza, toll, tankönyv, tábla, 

elvezet egy új világba.

Érted cseng-bong ma a csengő,

legyen zene füleidnek,

könnyű sóhaj szüleidnek,

sokszor megszólal, míg felnősz!

Nyüzsög, hangos, zeng az udvar,

élet költözött a házba,

minden terme alig várta,

megérkezz s a padba huppanj.

Új tanév, új ismeretek,

tanáraid elsprinteltek,

tanításuk irányt mutat,

találd meg a helyes utat!

A nyáron csend volt a szomszédban...szeptember elsején jó volt újra hallani a gyerekek zsibongását. Engem nem zavar! 

Nyár elején, nyár derekán,

végignéztem a zöld táblán,

mennyi hercegnő s királylány,

selyempalást mindnek vállán,

hosszú, dús haj lengedezett

minden egyes zöld babácskán.

Rózsaszínű hajkoronák,

aranyszőke kukoricák,

befontam vagy kontyba tettem,

zöld vállukra terítettem,

szépítgettem, fésülgettem,

a kapálást elfeledtem.

Őszre változott az idő,

zörgő szoknyás, rút hercegnők,

trónjukat vesztett királynők,

daróc lett a selyem palást,

szárazak a hajkoronák,

kemény fogú kukoricák.

Így ért véget a királyság,

leszedtük az egész táblát,

lefosztottuk a ruháját,

behordtuk a kukoricát,

megették a tyúkok, libák,

ólban gömbölyödő kocák!

(Nyári emlék kislány koromból, amikor a kukorica babák haját fésülgettem kapálás közben. Aki nem próbálta, nem tudhatja milyen szórakoztató volt!)