Eszter blogja
GyerekeknekJégbontó február
Tél közepén február
jeget bont a kapunál.
Csupasz faág didereg:
- mikor jön már a meleg?
- Most olvasztom a jeget,
nem siet úgy a meleg!
Olvadoz a jégvilág,
előbújik hóvirág!
Fehér feje bólogat,
fogadja a bókokat.
Meg-megzörren az avar,
amit a szél felkavar.
Februárnak barátja,
felülnek a faágra,
ha a kedvük úgy tartja,
jeget fújnak a gallyra.
Szeleburdi barátok,
Nap majd figyel tirátok!
Kisüti a szemetek,
meghozza a meleget!
Erdei vakáció
Ahogy a tanév véget ért,
vakáción az erdőnép,
nincsen közöttük ellentét,
csak süssön a nap kellőképp!
Az erdő sűrű szövevény,
tavacskát rejt a közepén,
csillámfényű kerek tóban,
vígan szól a békanóta.
Az erdő strandja ez a tó,
itt fürdőzik minden lakó,
a tarka hátú malacka,
egy rajnyi aranyhalacska.
Két kis játékos halacska,
egy apró vízilovacska,
együtt úsznak körbe-körbe,
barátok már mindörökre.
Vannak akik nem fürödnek,
ők a tó partján nyüzsögnek,
ilyen a borz és a róka,
nézelődni jár a tóra.
Ujjonganak, fecserésznek,
este nyolcra hazaérnek,
halacskák a tóban laknak,
a nádasban szundítanak.
Bandita, a mosómedve,
folyvást mos a gyerekekre,
selymes, tiszta minden bunda,
fárasztó ez így egy szuszra!
Nem is tudnám felsorolni,
hányan jönnek lubickolni,
állatkölykök népes hada,
egy sem vágyik innen haza!
Néztem az őszt délelőtt
Néztem az őszt délelőtt,
cinke ült a háztetőn,
ködlepelbe öltözött,
tollászkodva pöntyögött.
Néztem az őszt délelőtt,
falevélnek szárnya nőtt,
nem repült el messzire,
csak a kertem végire.
Néztem az őszt délelőtt,
piros, sárga keszkenőt
kötött a fák fejére,
mind leveszi majd télre.
Néztem az őszt délelőtt,
levélhordó ismerőst,
mennyi levél, mennyi cím,
ha megkapod, felvidít.
Néztem az őszt délelőtt,
lassan elillant a köd,
előbújt a napocska,
mosoly terült vállamra.
Sárba lépni szabad?
Nem mondják a malackának
- vigyázz, ne lépjél a sárba!
Hengergőzik, csupa maszat,
övé lesz a legjobb falat.
Bezzeg én, ha belelépek,
még hazamenni is félek.
- Hogy nézel ki, mint egy malac!
S megvonják a fagylaltomat.
A két gézengúz
A kedves, szomorú szemű Döme kutya és Bendegúz, a fekete kandúr folyton együtt lófrálnak. A két gézengúz jól megérti egymást, együtt eszelik ki, hogyan járjanak túl Valika, a gazdasszony eszén, aki nem is sejti, hogy a jómadarak ott vágják át, ahol tudják.
Bendegúz nagyon kényes bársonyos, fekete bundájára, dús, zászlóként lengedező farkára. Ezért ő nem hajlandó semmiféle piszkos munkát végezni, csak les és falaz Dömének. Előkészíti a terepet, hogy le ne bukjanak.
- Jöhetsz Döme, most nem jön senki, nyithatod a frigó ajtaját! – súgja Bendegúz körbekémlelve.
- Te is kérsz egyet? – kérdezi Döme, és rutinosan nyitja a hűtő ajtaját, és veszi is ki a két szelet parizert.
- Még szép, hogy kérek. Sőt jár nekem, amiért figyelek és nem árullak be, hogy dézsmálod a frizsidert.
- Jó, tudom, csak kérdezem. Nesze! Gyorsan edd meg, mert jöhet a Vali! – óvatoskodott Döme.
- Te meg nyald körbe a szádat, mert ott maradt egy morzsa! Aztán rohanjunk egy kört a szobában az ágyon keresztül! - így Bendegúz. Már egy szemvillantásból értik egymást, Bendegúz meg igencsak ért a szemvillogtatáshoz.
Elöl lohol Döme, lobogó fülekkel, mögötte Bendegúz. Föl a lépcsőn, be a hálóba, kergetőznek az ágy alatt, egyik szobából ki, a másikba be, majd felugranak az ágyra és tépik egymást, meg lökdösődnek, bunyóznak. Már nemcsak játék a hancúrozás! Bendegúz behúz egyet Döme szemébe, de meg se látszik, mert egy vörös folt van a bundáján, éppen a szeme körül.
Farkasszemet néznek, Bendegúz idegesen integet a farkával, jelezve, hogy még nincs vége, és jól elpáholja majd az elkényeztetett Dömét. Amúgy is haragszik rá, mert viszik mindenfelé autózni, még a Balatonhoz is, őt meg itthon hagyják egyedül, és csak az ablakon bámulhat kifelé, meg játszhat a réges-rég megunt műegérrel. Legfeljebb felugorhat a polcra, és karmaival fésülgetheti a porcelánbabák haját.
- De meg is fogom tenni ha még sokat kivételeznek ezzel a salátafülű Dömével! - mormogja dühösen.
Hanem ahogy lenni szokott, a nagy csatározásban elfáradnak mind a ketten. Elnyúlnak hát egymás mellett a puha takarón, és álomba szenderülnek édesdeden, ártatlanul.
Álmukban vadászni mennek, Döme nyulakat kerget, Bendegúz meg egerészik.