Eszter blogja

Gyerekeknek
montor•  2024. február 1. 11:30

Jégbontó február

Tél közepén február

jeget bont a kapunál.

Csupasz faág didereg:

- mikor jön már a meleg?


- Most olvasztom a jeget,

nem siet úgy a meleg!

Olvadoz a jégvilág,

előbújik hóvirág!


Fehér feje bólogat,

fogadja a bókokat.

Meg-megzörren az avar,

amit a szél felkavar.


Februárnak barátja,

felülnek a faágra,

ha a kedvük úgy tartja,

jeget fújnak a gallyra.


Szeleburdi barátok,

Nap majd figyel tirátok!

Kisüti a szemetek,

meghozza a meleget!

montor•  2023. július 1. 08:48

Erdei vakáció

Ahogy a tanév véget ért,
vakáción az erdőnép,
nincsen közöttük ellentét,
csak süssön a nap kellőképp!

Az erdő sűrű szövevény,
tavacskát rejt a közepén,
csillámfényű kerek tóban,
vígan szól a békanóta.

Az erdő strandja ez a tó,
itt fürdőzik minden lakó,
a tarka hátú malacka,
egy rajnyi aranyhalacska.

Két kis játékos halacska,
egy apró vízilovacska,
együtt úsznak körbe-körbe,
barátok már mindörökre.

Vannak akik nem fürödnek,
ők a tó partján nyüzsögnek,
ilyen a borz és a róka,
nézelődni jár a tóra.

Ujjonganak, fecserésznek,
este nyolcra hazaérnek,
halacskák a tóban laknak,
a nádasban szundítanak.

Bandita, a mosómedve,
folyvást mos a gyerekekre,
selymes, tiszta minden bunda,
fárasztó ez így egy szuszra!

Nem is tudnám felsorolni,
hányan jönnek lubickolni,
állatkölykök népes hada,
egy sem vágyik innen haza!

montor•  2022. október 27. 10:59

Néztem az őszt délelőtt

 

Néztem az őszt délelőtt,

cinke ült a háztetőn,

ködlepelbe öltözött,

tollászkodva pöntyögött.

 

Néztem az őszt délelőtt,

falevélnek szárnya nőtt,

nem repült el messzire,

csak a kertem végire.

 

Néztem az őszt délelőtt,

piros, sárga keszkenőt

kötött a fák fejére,

mind leveszi majd télre.

 

Néztem az őszt délelőtt,

levélhordó ismerőst,

mennyi levél, mennyi cím,

ha megkapod, felvidít.

 

Néztem az őszt délelőtt,

lassan elillant a köd,

előbújt a napocska,

mosoly terült vállamra.



montor•  2021. augusztus 7. 14:39

Sárba lépni szabad?

Nem mondják a malackának

- vigyázz, ne lépjél a sárba!

Hengergőzik, csupa maszat,

övé lesz a legjobb falat.


Bezzeg én, ha belelépek,

még hazamenni is félek.

- Hogy nézel ki, mint egy malac!

S megvonják a fagylaltomat.

montor•  2020. március 3. 15:28

A két gézengúz

 

A kedves, szomorú szemű Döme kutya és Bendegúz, a fekete kandúr folyton együtt lófrálnak.  A két gézengúz jól megérti egymást, együtt  eszelik ki, hogyan járjanak túl Valika, a gazdasszony eszén, aki nem is sejti, hogy a jómadarak ott vágják át, ahol tudják.

Bendegúz nagyon kényes bársonyos, fekete bundájára, dús, zászlóként lengedező farkára. Ezért ő nem hajlandó semmiféle piszkos munkát végezni, csak les és falaz Dömének.   Előkészíti a terepet, hogy le ne bukjanak.

-          Jöhetsz Döme, most nem jön senki, nyithatod a frigó ajtaját! – súgja Bendegúz körbekémlelve.

-          Te is kérsz egyet? – kérdezi Döme, és rutinosan nyitja a hűtő ajtaját,  és  veszi is ki a két szelet parizert.

-          Még szép, hogy kérek. Sőt jár nekem,  amiért figyelek és nem árullak be, hogy dézsmálod a frizsidert.

-          Jó, tudom, csak kérdezem. Nesze! Gyorsan edd meg, mert jöhet a Vali! – óvatoskodott Döme.

-          Te meg nyald körbe a szádat, mert ott maradt egy morzsa! Aztán rohanjunk egy kört a szobában az ágyon keresztül! - így Bendegúz. Már egy szemvillantásból értik egymást, Bendegúz meg igencsak ért a szemvillogtatáshoz.

Elöl lohol Döme, lobogó fülekkel, mögötte Bendegúz. Föl a lépcsőn, be a hálóba, kergetőznek az ágy alatt, egyik szobából ki, a másikba be, majd felugranak  az ágyra és tépik egymást, meg lökdösődnek, bunyóznak. Már nemcsak játék a hancúrozás!  Bendegúz behúz egyet Döme szemébe, de meg se látszik, mert egy vörös folt van  a  bundáján, éppen  a szeme körül.

Farkasszemet néznek, Bendegúz idegesen integet a farkával, jelezve, hogy még nincs vége, és jól elpáholja majd az elkényeztetett Dömét. Amúgy is haragszik rá, mert viszik mindenfelé autózni, még a Balatonhoz is, őt meg itthon hagyják egyedül, és csak az ablakon bámulhat kifelé, meg játszhat  a  réges-rég megunt műegérrel. Legfeljebb felugorhat a polcra, és karmaival fésülgetheti a porcelánbabák haját.

- De meg is fogom tenni ha még sokat kivételeznek ezzel a salátafülű Dömével! - mormogja dühösen.

Hanem ahogy lenni szokott, a nagy csatározásban elfáradnak mind a ketten. Elnyúlnak hát egymás mellett a puha takarón, és álomba szenderülnek édesdeden, ártatlanul.

Álmukban vadászni mennek, Döme nyulakat kerget, Bendegúz meg egerészik.