Eszter blogja

Az iskola kapu tárva,

új kalandok várnak rád ma,

ceruza, toll, tankönyv, tábla, 

elvezet egy új világba.

Érted cseng-bong ma a csengő,

legyen zene füleidnek,

könnyű sóhaj szüleidnek,

sokszor megszólal, míg felnősz!

Nyüzsög, hangos, zeng az udvar,

élet költözött a házba,

minden terme alig várta,

megérkezz s a padba huppanj.

Új tanév, új ismeretek,

tanáraid elsprinteltek,

tanításuk irányt mutat,

találd meg a helyes utat!

A nyáron csend volt a szomszédban...szeptember elsején jó volt újra hallani a gyerekek zsibongását. Engem nem zavar! 

Nyár elején, nyár derekán,

végignéztem a zöld táblán,

mennyi hercegnő s királylány,

selyempalást mindnek vállán,

hosszú, dús haj lengedezett

minden egyes zöld babácskán.

Rózsaszínű hajkoronák,

aranyszőke kukoricák,

befontam vagy kontyba tettem,

zöld vállukra terítettem,

szépítgettem, fésülgettem,

a kapálást elfeledtem.

Őszre változott az idő,

zörgő szoknyás, rút hercegnők,

trónjukat vesztett királynők,

daróc lett a selyem palást,

szárazak a hajkoronák,

kemény fogú kukoricák.

Így ért véget a királyság,

leszedtük az egész táblát,

lefosztottuk a ruháját,

behordtuk a kukoricát,

megették a tyúkok, libák,

ólban gömbölyödő kocák!

(Nyári emlék kislány koromból, amikor a kukorica babák haját fésülgettem kapálás közben. Aki nem próbálta, nem tudhatja milyen szórakoztató volt!)

Tél közepén február

jeget bont a kapunál.

Csupasz faág didereg:

- mikor jön már a meleg?

- Most olvasztom a jeget,

nem siet úgy a meleg!

Olvadoz a jégvilág,

előbújik hóvirág!

Fehér feje bólogat,

fogadja a bókokat.

Meg-megzörren az avar,

amit a szél felkavar.

Februárnak barátja,

felülnek a faágra,

ha a kedvük úgy tartja,

jeget fújnak a gallyra.

Szeleburdi barátok,

Nap majd figyel tirátok!

Kisüti a szemetek,

meghozza a meleget!

Ahogy a tanév véget ért,
vakáción az erdőnép,
nincsen közöttük ellentét,
csak süssön a nap kellőképp!

Az erdő sűrű szövevény,
tavacskát rejt a közepén,
csillámfényű kerek tóban,
vígan szól a békanóta.

Az erdő strandja ez a tó,
itt fürdőzik minden lakó,
a tarka hátú malacka,
egy rajnyi aranyhalacska.

Két kis játékos halacska,
egy apró vízilovacska,
együtt úsznak körbe-körbe,
barátok már mindörökre.

Vannak akik nem fürödnek,
ők a tó partján nyüzsögnek,
ilyen a borz és a róka,
nézelődni jár a tóra.

Ujjonganak, fecserésznek,
este nyolcra hazaérnek,
halacskák a tóban laknak,
a nádasban szundítanak.

Bandita, a mosómedve,
folyvást mos a gyerekekre,
selymes, tiszta minden bunda,
fárasztó ez így egy szuszra!

Nem is tudnám felsorolni,
hányan jönnek lubickolni,
állatkölykök népes hada,
egy sem vágyik innen haza!

Néztem az őszt délelőtt,

cinke ült a háztetőn,

ködlepelbe öltözött,

tollászkodva pöntyögött.

Néztem az őszt délelőtt,

falevélnek szárnya nőtt,

nem repült el messzire,

csak a kertem végire.

Néztem az őszt délelőtt,

piros, sárga keszkenőt

kötött a fák fejére,

mind leveszi majd télre.

Néztem az őszt délelőtt,

levélhordó ismerőst,

mennyi levél, mennyi cím,

ha megkapod, felvidít.

Néztem az őszt délelőtt,

lassan elillant a köd,

előbújt a napocska,

mosoly terült vállamra.