Eszter blogja

Öregség? Nem romantikus holdas éj,

ám, maradjon veled mindig a remény!

Sok emlék múltban feledve időzhet,

bölcsebb vagy, s hiúságod rég kinőtted!

Bölcsességed a szíved mélyén fakad,

igaz szavakat súg a tapasztalat.

Az öregség nemcsak az arc ráncai,

egy dallam csendül életed húrjain.

Időskori boldogságod gazdagabb,

akkor is, ha jóval lassabban haladsz,

élvezd az élet minden pillanatát,

múlhat idő, amíg a szív kalapál!

Az évek csendben fonják magukat köréd,

és talán felhőket sodornak föléd,

szívedben mégis szólni fog a dalod,

barátod lesz korod, ha elfogadod!

2024. április 10.

Fenyőfáim itt a szélen,

belátják a falut télen,

együtt hajlanak a szélben.

Fejük búbján madár repked,

templomtoronnyal szemeznek,

a felhőknek integetnek.

Fergetegben zúgnak-búgnak,

fehér bundás sapkát húznak,

madarakkal összebújnak.

Mikor végre itt a tavasz,

nődögélnek három araszt,

árad belőlük a malaszt.

Erőt ad az aurájuk,

csüngő, pamacsos az águk,

Himalája a hazájuk.

Látnak fácánt is, meg őzet,

mókus bennük elrejtőzhet,

itt a faluszélen nőttek.

Tél közepén február

jeget bont a kapunál.

Csupasz faág didereg:

- mikor jön már a meleg?

- Most olvasztom a jeget,

nem siet úgy a meleg!

Olvadoz a jégvilág,

előbújik hóvirág!

Fehér feje bólogat,

fogadja a bókokat.

Meg-megzörren az avar,

amit a szél felkavar.

Februárnak barátja,

felülnek a faágra,

ha a kedvük úgy tartja,

jeget fújnak a gallyra.

Szeleburdi barátok,

Nap majd figyel tirátok!

Kisüti a szemetek,

meghozza a meleget!

Kíváncsiságból írtam be a nevemet a minap a Google keresőjébe. 

Megörültem, amikor a spotify.com-on a Karantén mesék - Mesék csendespihenőre

között rábukkantam A kilenc szilaj rénszarvas című versemre, egy kellemes

hangú előadó  tolmácsolásában. Tetszett nekem. Remélem másoknak is

elnyerte a tetszését. Ez is az újévi örömeim egyike!

Az alábbi linket bemásolva hallható.

https://podcasters.spotify.com/pod/show/heidt-erika/episodes/Paluska-Jnosn-Kilenc-szilaj-rnszarvas-e2cssqh?fbclid=IwAR3nshjA2WwQld7Kra04OuSZKbQtr2mJMC7sUhw-5ledCM2UIbqP2FXAhwk

Ahogy a tanév véget ért,
vakáción az erdőnép,
nincsen közöttük ellentét,
csak süssön a nap kellőképp!

Az erdő sűrű szövevény,
tavacskát rejt a közepén,
csillámfényű kerek tóban,
vígan szól a békanóta.

Az erdő strandja ez a tó,
itt fürdőzik minden lakó,
a tarka hátú malacka,
egy rajnyi aranyhalacska.

Két kis játékos halacska,
egy apró vízilovacska,
együtt úsznak körbe-körbe,
barátok már mindörökre.

Vannak akik nem fürödnek,
ők a tó partján nyüzsögnek,
ilyen a borz és a róka,
nézelődni jár a tóra.

Ujjonganak, fecserésznek,
este nyolcra hazaérnek,
halacskák a tóban laknak,
a nádasban szundítanak.

Bandita, a mosómedve,
folyvást mos a gyerekekre,
selymes, tiszta minden bunda,
fárasztó ez így egy szuszra!

Nem is tudnám felsorolni,
hányan jönnek lubickolni,
állatkölykök népes hada,
egy sem vágyik innen haza!