Eszter blogja
GondolatokKaranténban az ég
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Nem szántják az eget repülőgépek,
a bárányok nyugodtan legelésznek
friss tavaszi szél terelgette égen,
nem volt ilyen tiszta a lég már régen.
Amíg még lehet, lélegzem egy mélyet,
hogy' tudnék lemondani rólad, Élet!
Megjegyzés a vershez:
Reggelenként 7 óra tájban már a kávémat kavargatva ülök az asztalnál, rejtvényt fejtek, kinézek az ablakon.
Az égen is van látnivaló, az eget bámulom, a napfelkeltét, a repülőket. A repülőgépek bő egy óra alatt vonalakkal rajzolják tele az eget,
olyan lesz, mint egy matekfüzet. És megfigyeltem, vannak gépek amelyek éppen fölöttem húznak át mindig ugyanabban az időben.
Most, a karantén idején megszűnt ez a nagy forgalom. Csak egy hétórás gépet látok, nem tudom hova tart, figyelem évek óta.
Tavasztól késő őszig, amíg nincs sötét odakint, mert akkor leengedjük a redőnyt.
És nem Budapest közelében lakom, hanem Székesfehérvár környékén, mégis nagy a légiforgalom. Így jutott eszembe ez a vers, üres lett az ég is, nem csak az utcák.