merleg66 blogja

Lassul a tempó, öregszik a táj,
Öregszem én is, de nem nagyon fáj!
Bár csontjaim jelzik az időváltozást
Kedvem a régi, s nem várok  mást,


Az élettől, mint azt, hogy szeressenek
Kik hozzám tartoznak, s az idegenek,
Akikkel majd talán megismerkedem, 
S nem zúzzák szét,  az ön-becsülésem!


A tükörben látom, őszülő  hajamat
Ráncok borítják lassan az arcomat,
De belül, még minden szépre s újra vágyik
Szeretni, s szeretve lenni, csak ez számít!


Nem kerülheted el a sorsodat soha,
Legyen az bár jó, vagy gonoszan mostoha
Csak az számít, hogyan dolgozod majd fel
Ha orrodra koppint az élet, s ennyivel


Még nem úsztad meg a sanyargatásokat,
Ha érzed lazul a fék, majd kitalál másikat,
S ha szorosabbra húzod derékszíjadat,
Az élet kinevet, s rak terhet, rád, még sokat!


Ennyire azért, nem bonyolult az élet,
Ha kineveted, s vidámságra cseréled,
A  borút, mi szorosan fogva tart még,
Lassan oszlik a homály, tisztul az ég!


Legjobb gyógyszer, hidd el a vidámság
Jókat nevetni, s hogyha nem is látnád,
A bajt, mely settenkedik gonoszul feléd,
Elűzi a jókedv, s zúzza szerte szét!


Nem tudom meddig tart még az életem,
Megmondja talán, ha van, a pálma levelem,
De ha nincs, akkor sem történik nagy baj,
Csak nevetés legyen, s vidám lesz a jaj!


S ha úgy érzed élted lassan véget ér,
Nevess egyet akkor, egy szebb jövőért,
Szívből kacagva, a könnyes búcsú helyett,
Széppé varázsolhatod, utolsó percedet.


Lehet, hogy néhányan úgy emlékeznek rád,
Ő az, ki az életből mindig viccet csinált!
S nevetve idézik fel, elszórt poénjaid,
Könnyebbé téve, sok ember gondjait!


Nevess hát, amíg élsz, gondodat hagyd másra
Ha megtanulod, ez lesz a világ csodája,
Hisz oly rövid az élet, hogy kár tönkre tenni,
Minden apró gondból, nagy bajt generálni!


Mondogasd magadnak, csodaszép az élet,
Vidámságot, gondra, bajra, bizony nem cserélek
S ha mégis talán, rosszul indul egy napom,
Tükör előtt magamon, nevetek egy nagyot!


Megköszönöm minden reggel, amit eddig kaptam,
Az élettől, még ha rossz is, első olvasatban!
S nyugodt lélekkel alkotni , a napi feladatokban
Szárnyalni fogsz aznap, minden pillanatban!,


Én is megköszönöm, naponta, hogy élek,
Mosolyogva mindig  újabb jót remélek,
S ha mégsem adja meg nekem az élet,
Megköszönöm azt is, de tovább remélek!

Lankás dombok, távolabb hegyek.
Zöldellő lombok, rendezett kertek.
Gyönyörű házak, régi keskeny utcák,
Macskakővel fedve, Duna-parti séták.


Szobor park, uszoda, HÉV végállomás
Apró üzletek sora, árvíz idején, mobil-gát!
Mely megvédi az ártól a várost,
Ha az áradó Duna, haragosra vált


Szentendrei sziget zöldell 
Dunában, a várossal szemben
A parton vendéglők sora segít
A kulináris élvezetben!


Múzeumok, régi templomok,
Bükkös patakon hidak.
Forgalmas átmenő fő út,
Mely összeköti a városokat.


Lakó park, a patak mellett,
Most napokig itt lakom,
Madár csicsereg a fákon,
Reggelente ezt hallgatom!


Mókus ugrik ágról ágra,
Patakban néhány hal úszik.
Távolban szól egy riasztó sziréna,
A bűn talán itt sem alszik.


Séta a patak parton.
Az út, a házak mellett halad.
Másik oldalán a hatalmas fákon,
Pihen a csend, átdereng a nap.


És itt van már a fagyizó,
Mely kedves, szép és tiszta,
Mosolygós emberek néznek,
A pultok mögül vissza.


A virágos, hol csokrot csináltattam,
Kedvesen mondta, mire számíthattam,
Év záróra készült, a tanítóknak,
Unokáim agyát pallérozóknak.


S lám, az  iskola régi épülete,
Hová unokáim tanulni járnak,
A tudás és hit szeretete,
Mit tanítóik nekik tanítanak.


Távolabb egy sport pálya,
Füves, szép és tiszta.
Sport élet folyik itt,
SZE-FI a siker titka!


Ilyennek ismertem én meg ezt a tájat,
Boldog lehet az ki, itt él, ide járhat,
Turisták hada sétál az utcákon,
Vagy csendesen pihen, kinn a Duna parton.


Vigyázz hát szép város, az értékeidre,
Sokáig fennmaradhat úgy a szépsége,
S így lehetsz akkor továbbra Szentendre
Magyar hazánk egyik csodás gyöngy szeme!

A minap kikértem indiai Pálma levelem
Hogy megtudjam mit akar még a sors velem
Milyen utat szánt, mit tartogat nekem,
Hogyan alakul majd a további életem?


Elment a kérés, s keresik talán
Új lenyomat is kell, hiszen az után
Találhatják meg,azt ami rólam szól
Mely tartalmazza egyaránt a rosszat és a jót!


Nagy a várakozás, nem mindenkinek van ilyen
Ha lelkedben ráérzel, s keresed, igen
Nagy a késztetés, hogy láss a jövődbe
Mindegy jót vagy rosszat vetít majd előre!


Spirituális énem, nem hagyott nyugodni,
Ki kellett nekem a levelemet kérni
Annyi  minden jár most a fejemben
Nagy a várakozás most az én lelkemben!


Mi lesz ha nekem nem írtak levelet
Megtartom akkor is a jövőbe vetett hitet
Mert a rosszra mindig jó jöhet ha akarom
Csak akaratból ne legyen hiányom!


A minap kikértem indiai Pálma levelem,                                                                                                                                                                                               Hogy megtudjam mit akar még a sors velem!
Milyen utat szánt, mit tartogat nekem,
Hogyan alakul majd a további életem?



S ha megtudom, akkor mi változik
Az ember szabad akarattal rendelkezik
S ha mégis rosszat lép, bár figyelmeztették
Csakis az övé már, akkor a felelősség!


Nagyon várom, hogy megtudjam végre
Merre fut az út, s futhatok e vele
Vagy egy nagy kanyarral lépek egy másikra
A jövőt építem, vagy kerülök partvonalra!


Akarom, hogy minden jól alakuljon
A pálma levelem is erről szóljon
Remélem a Titok segít majd nekem
S megkapom a vágyott pálma levelem!




Erős spirituális késztetést érezve a minap kikértem az indiai Pálma levelem. Erről szól ez a gondolat sor.

Gondolatok a Tiszáról