merleg66 blogja

A Poet támogatása mellett 128 pályázótól 301 pályamű érkezett be. Ezúton köszönjük a Poet támogatását, hogy közzétette a pályázati felhívásunk a Figyelő oldalon.  A legjobbnak ítélt művekből antológia készült, melybe 98 pályázó egy vagy két műve került be. Az antológia 217 oldalon B/5 formában jelent meg.  A díjkiosztó ünnepségre 2019. november 9-én került sor ahol az alábbi pályázók részesültek elismerésben:


Jáger László: Az ikrek - novella 1 díj
Surman László: Tegnapok - vers 1. díj

Guti Csaba: A öreg kőműves - novella 2. díj
Horváth Gábor: Valaki - novella 2. díj

Molnár József: Apám játszik - vers 2. díj
Szoby Zsolt: Nyárvégi szonett - vers 2. díj

Tátrai Miklós:A küldetés - novella 3 díj
Horváth Tibor: A ház - novella 3. díj

Pocsai Piroska: Kacsintgató ősz - vers 3. díj
Szalai Netala László: Csend és Magány - vers 3. díj

Takács Dóra: Írott örökségünk - vers közönségdíj
Vönöczki Ferencné Gmeindl Margitka: A néni - novella közönségdíj

Bánlaky László és Bánlakyné Moravetz Edit: életmű díj különdíj
Bige Szabolcs:Árva Régina - különdíj
Csík Ferenc: Hagyatékom - különdíj
Csonka Arnold: Nem menekül - különdíj
Csukárdi Sándor: Lapot húzni Darwinra - különdíj
Endrődi Gábor: Ilza levele - különdíj
Fábián Krisztina: Ádám - különdíj
Hajdrik József: Holnaptól - különdíj
Horák Andrea Kankalin: XXI. századi ballada - különdíj
Izbéki Flóra Kitti:A feledés törvénye - különdíj
Józsa Edina: A katona - különdíj
Csongor Andrea: A maradás zsoltára - különdíj
Pelsőczy Katalin: Nem… - különdíj
Sulyok Csaba: Múlt - különdíj
Vass József András: Az árnyjátékos - különdíj

Tiszai P. Imre: Kitérőn - posztumusz különdíj

A poéta, egyedül, az éjjeli magányban,
Fohászkodik,a szeme sarkában,
Könny csillan, lefolyik aggódó arcán,
S megpihen, a feje alatt a párnán!


Uram! Mormolja, vajon miért van az,
Az emberek többsége, nem ír és nem olvas,
Szépirodalmat és verses köteteket,
Nem látják az utat, mely a jó felé vezet!


Fohászkodik, s közben a szeme könnybe
A szeretetet így hogyan közvetítse,
Uram, segíts! Add vissza mint réges-rég,
Az embereknek az olvasás örömét!


Hiszen csak a virtuális élet,
Amitől, ma, csodákat remélnek,
Telefon tablet és számítógép,
Ha meghibásodik, megáll a lét!


Miközben gondolatai így csapongnak,
Agyában, negatív dolgok fogalmazódnak,
Csendben, nyugodtan, szinte álom módra,
Érkezett a válasz. Az úr emígyen szóla:


Dicséret neked, ember itt e földi létben
Hogy megírtad, remek verseidet,
Valóban jó lenne, ha mindenki olvasna,
Kit érint, vagy a jóért valamit tehet!


De tenni sajnos ezért semmit nem tudok,
Hisz én adtam az embernek szabad akaratot,
Mire használja ezt, magad is láthatod,
Öl, tönkretesz, rombol, gépeket bálványoz!


De ha végre, sokan emelik fel hangjukat,
Talán megfordul a gyakorlat, új utat mutat,
Te csak írj a szépről, jóról, de igazat!
De ne versenyezz a kegyért, azt nem szabad!


Az igazi költő nem verseng ezért,
Nem az a lényeg, mennyi verset ír, mesél,
Csak az a fontos, mit mond el benne!
Ki olvassa, a szépet, abban meglelhesse!


Szíveddel írj, mint ahogy eddig tetted!
Az utókor, majd elbírálja versed.
Ha méltónak talál, piedesztálra emel,
Mit életedben nem kaptál meg, így éred el!


Szózat volt, vagy csak álom. 
Mindenki maga döntse el!
Írd, szép verseid továbbra is Barátom
Jót, szeretetet és szépet, terjeszteni kell!