merleg66 blogja

Összejöttünk ismét drága bajtárs
Megvonni,az elmúlt év mérlegét
Megvitatni mindazt ami ránk vár
Hisz az élet hosszú és csodaszép!

Mindünk haján néhány őszülő szál
De a szívünk belül még fiatal
Annyi kihívás vár még majd reánk
A lelki tűzre az emlék csak olaj!

Klub élet, a közös gondolkodás
Megszépíti elfogyó napjaink
Fogjunk össze, drága öreg bajtárs,
Támaszkodj rám, a vállam segít!

Nem tudhatjuk mit hoz majd a holnap
Felemelt fejjel várjuk a jövőt
Ki nem lehet már velünk itt az úton
Emlékeinkben megőrizzük őt!

Köszöntlek hát drága öreg bajtárs
Kívánok hosszú boldog életet
Remélem még sok-sok hosszú évig
Köszönthetünk, közöttünk tégedet.


2017. februárjában lesz Szegeden a Bajtársi Klub évzáró közgyűlése. Erre az alkalomra készült ez a köszöntő. 

Most derékig gödörben állok
Körülöttem minden csupa sár
Lassan leomló szép világok
Csikorgó zenéje már nem vár!

Dördül az ég, eső szaporáz
Villám fényénél csillog a sár
Széttörik most a felszíni máz
Múltam, emlékem már messze jár!

Elnyeli mind itt az enyészet
Ha nem hagyom el az ingoványt
Gödör mélye magába temet
Társammá téve az örök magányt!

Gödröm oly mély, időm is véges
De küzdeni kell a szép holnapért
Nem adom fel! Nem leszek vétkes
A sár, az ingovány győzelméért!




Skarynak, aki elvei ellen cselekedett! JÓL!

Miért vagy mindig elégedetlen?
Miért az örökös önostorozás?
Miért nem dőlsz hátra elégedetten
Hiszen az élet olyan csodás!

Hullámzik kedélyed mint a tenger
De az igaz szó neked lételem
Pengeélen táncol nálad a reggel
Világ, szerinted, veled könyörtelen!

Apró örömök, sok gonddal bajjal
A teremtő minket ilyennek alkotott
Emberek vagyunk, néma jajjal
Magadról hirdeted:átkozott vagyok!

Nem vagy te Barátom átkozott,
Bár, sötéten látod a világot
Sorsot, mi megtépett, szaggatott
De adott sok-sok gyönyörű napot!



Barátomnak, akinek kedvenc "időtöltése" az önostorozás! 

"Álmodozás az élet megrontója
Mely kancsalul festett egekbe néz*"
De álmok nélkül, hidd el jó barátom
E sárgolyón élni, roppant nehéz!

Hogy megvalósítsd minden álmod
Tenni kell érte, te is én is tudom
Hogy ne maradjon kétely soha benned
Tetteidet vállalni kell, bizony!

Számon kérnek? Nyugodt lesz a lelked
Megtettél mindent, mit ember tehet
Nem lázadozik majd a lelkiismereted
A hazug szó, mind kívül rekedt.

Ha véget ért utad a földi létben
S  számadást von az égi ceruza
Meglátod majd, az ég nem is kancsal
Fényben úszik az út túloldala.

Merj  barátom nagyokat álmodni
Hisz menny és pokol benned lakozik
Melyik fogja egedet festeni
Csak rajtad áll, vagy éppen elbukik.

"Álmodozás az élet megrontója
Mely kancsalul festett egekbe néz*"
De álmok nélkül, hidd el jó barátom
E sárgolyón élni, roppant nehéz!


Az idézet Vörösmarty Mihály: A merengőhöz című verséből való.Bocsáss meg Vörösmarty Mihály, ha tudsz!

Ha mindig, mindenhol, csak a rosszat látod
Ha meleg nyári nap is felveszed a nagykabátod
Ha mindenki, kit ismersz csak rosszat akar neked
Ha bízni már nem tudsz, hited a legcsekélyebb
Ha minden problémádat, magadba zárod,
Ha nem kérdezel és a választ sem várod,
Ha mindig a félelem uralkodik rajtad,
Vágyaid nem inspirálják az akaratodat,
Ha a tükröd minden reggel az ősi ellenséged,
Zilált, kegyetlen, lehet neked az élet!

Ezért, mindig, mindenben csak a jót keresd,
Viharban is láthatsz gyönyörű fellegeket,
Az ember nem gonosz! Ne általánosíts,
Ha hiszel magadban, az sok bajon átsegít,
Ha a problémád nem zárod kulcsra magadba,
Válasz is érkezik, mindig megmutatva,
A kiutat, mely egy szebb jövőbe vezet,
Mindig lesz barát, ki megfogja a kezed!
A félelem hidd el, rossz tanácsadó,
Kapuk záródnak be és kint marad a jó,
A vágy és az akarat, együtt csodákra képes
S a tükör, csak képet mutat, nem az ellenséged!
Azt látod majd benne, amit látni akarsz,
Az élet szép, az élet jó, ennél többet akarsz?


Egy kedves barátomnak, aki remélem megfogadja a tanácsomat!