merleg66 blogja

Mint bukott "angyalok", földre hullva,
Szárnyak nélkül, vánszorogva,
Jeges hóban lefagyott kezek, lábak
Széttörött,szétzúzott emberi vágyak,
Gonosz, kegyetlen sátáni kacaj,
De lépre csalva, mind mást akar!
Megtört vánszorgó emberi testek,
Várják, hogy földre rogyjanak, az estet,
Megpihenni a kegyetlen harc után,
Elhinni, csak jó jöhet ezután!
Remélni, megnyílik az ég talán,
Kimenekít és rossz álom volt csupán!
De csak a halál hangját hallja a mező,
A menekülésre már nincs semmi erő,
Mind ott maradt, a sok- sok bátor élet
Don-kanyar eltemet és itta be a véred.


Egy kis haza gyászolta elhunyt fiait
De tudta, ez rajtuk már nem segít!


Régi fényképeket nézve egy rokonunk II. világháborús hősi haláláról szóló tábori levelezőlap került a kezembe. Nyugodjanak békében az ott elesettek. Ez ihlette a verset!