Jégmadár naplója

(Kísértés)

Símogató szavaid káoszt hoznak szívembe
jáspis és opál fosszíliák életre kelve
a hűségem, hitem, mindenem elveszni látom
lelkem kárhozik, az eredendő bűnbe vágyom.

Égető, kínzó, kéjes vágy gyötör, fájón túl, a
semmi ívén lebegve ég és föld között fúlva
szenvedő, szerelmes szívem szavakkal tudja jól:
nem lehet oly élet mely általad, veled sodor.

Szavakkal símogató lelked lelkemhez érve,
a szerelem kínzó tüzes bugyrában remélve
távoli, plátói érzésben eggyé fonódni
hitem, reményem, kész vagyok s Te kész vagy ölelni.

Úgy fáj a vágy, öledbe vágyom, csókod kívánom...
izzó testünk fonódni csukott szememmel látom.
Hogyan hazudjak szerelmet, asszonyi bűbájjal
miközben téged ölellek plátói karokkal?

A józan ész legyőzi vágyam. Bocsáss meg nekem
de fogadott hűségem - ne kérd - el nem engedem
ha kínjaim súlya alatt bele is roppanok
vágy opál-láng szerelmünk oltárán nem áldozok. (2015. október)

Napsütötte, izzó, gurulós szőlő szüret.
Vidám, őszi, ünneplő, szüretelő sereg.
Szüreti nóta zeng, sorok közt lovas üget.
Szüreti pántlikás, nyakas pálinkás üveg.

Színes gyümölcskosár, a puttony, hordó telik.
Mezítlábas taposók, benne kedvük lelik.
Táncoló talpak nyomán fakad,csurog a must.
A szüretelők népe, őrzi még e rítust.

Zene, tánc, móka, csendül a kacér nevetés.
Ne törődj most a búval, édes az ölelés.
Mustos csókok, borba hajló részeg éjszaka.
Szőlőszemekben pereg az idő mámora.

Mézzé olvadó, szenvedélyt ölelő vágyad
átkarol, forró szád csókoktól sose fárad.
Szerelemben olvadó méz-mustos reggelek.
Perzselő, ringató kéjben Veled ébredek.

(Mogyorósbánya, 2015.10.03.)

Neved napja közeleg. Augusztus 31 - Erika napja. Elmúlt Erikák, bulizós "avatós" névnapok. Bográcsok illata, kacagásod hangja a nyárutón. Elmúlt nyarak nevetése. Fájdalmasan bolyongok a nagyváros zegzugos üzletsorain, neked keresve valami aprót, kedveset...Mennyit töprengetem, mivel is lepjelek meg? Apró csecsebecsék, csetreszek, kézzel varrt csinos tűpárnák...öröm volt, akár készíteni is valamit neked - sütemény -  egy próba recept Erikának...teszteljük közösen...Most "avathatnánk" nálunk,

új a csempém a konyhában - mennyit mondtad, hogy mikor lesz kész - hát kész lett, de nem lesz "avató".

...most pedig erre a napra "Erika virágot" a sírodra viszek, pedig hogy készültem a kerti hintában hosszú meghitt beszélgetésre Veled.

Már az is furcsa volt, hogy szófoszlányokat hallok, de a bejegyzés címében idézett mondat meg pláne meglepett. Kézeljétek ma a hazafelé vezető autóbuszúton a mögöttem ülő két fiatal a kommunikáció "beszéd" formáját választotta és a fiú a lánynak ezt "bírta" mondani.Azt hittem, hogy nem jól hallok, nem a telefonjukat simogatták, hanem beszélgettek. Mit mondjak? Őszintén örültem neki. :-)

Álmomban valamiféle sötét-ködös alagútban jártam. Hason csúsztam, mert nem tudtam felegyenesedni. Valaki követett...az agyamban egyetlen cél vezérelt - kijutni innen, minél előbb. A legfélelmetesebb a csend volt, a zajok nélküli ködös homály.

Az egyetlen hang saját félelmem zakatolása a fejemben. Meg kell szóllalnom...gondoltam és dúdolni kezdtem "Üdv rád és házad népére..."

Csak az első strófát dúdoltam bőszen, sokszor egymás után. A csúszás abbamaradt, mert közben egy barlanghoz értem, ahol fel tudtam egyenesedni és a ködben egy lobogó gyertyalángot véltem felfedezni. Aki követett nem jött utánam, vagyis itt nem éreztem a jelenlétét, ennek ellenére először négykézlábra álltam, majd felemelkedve futásnak eredtem. Verejtékben ébredtem...

Elkezdődött a napi rutin - nem emlékszem, hogyan jutottam az aluljáróba, nem érzékeltem a körülöttem lévőket, a mozgólépcsőn dúdolni kezdtem: "Üdv rád és házad népére..." - kiváncsi, értetlen tekintetek szegődtek rám, de főleg elfordították a fejüket az emberek. Kezdek megbolondulni?