Jégmadár naplója

marcsa•  2017. augusztus 16. 09:45

válás


szemem alatt
árulkodó karikák
üvöltenek...
sírok, napok óta
érted, értünk
gyengeség a könny
tehetetlen düh
elfutott szekér
után rohanni kár
csendesen hömpölyög
velünk az ár
elengedés
visszhang mennydörög
roppanok
megtörök
sorvadok
ernyedés
karjaid közt
halni meg
volna jó
hullámzó tengeren
süllyedő hajó

marcsa•  2017. június 22. 09:02

Meghívó kötetbemutatóra

marcsa•  2017. április 19. 13:40

Nincsenek válaszok

Játék az élet, szerelem és szenvedély.
Az önzés pokla kísért, belépni nem kell engedély.
Sürög-forog, általa tündöklöm, s kell nekem e lételem.
Szívem örök csodától dobog, a kincs a semmiben.

Csend és titok takarja nyomorult életem.
Rejtem, hogy hozzád simulnék, és soha meg nem teszem.
Tudod Kedvesem, hogy Te vagy minden, és én általad vagyok.
Félve súg a szél s a megtalált drágakő fénye bennem úgy sajog.

Szíved egy angyalé s én egy bestia vagyok.
Cifra forgatag között, kacagva ellavírozok.
Bús életem nevetve áldozom, mert vár rám egy más világ.
Nincsenek válaszok, a gondolat íze – édes akácvirág.

Általad vagyok, nincsenek válaszok.
Ha bele is halok, nincsenek válaszok.
Belőled vagyok, nincsenek válaszok.
Az élettől szerelmet én így marok.
Kísértő angyalok, nincsenek válaszok,
Lásd szeretlek, nincsenek válaszok.

marcsa•  2017. február 20. 07:27

Fájjon ha kell



Elfutnék előled
de nem lehet, lelkemet
fogva tartó, béklyóba kötött
összetört múlt pereg
Homokszemeken préselt
felkavart jelen
szerelmünk szele
fájdalom s teher
Nem véletlen ez
Determinált találkozás
Elrendelt sors
fájó, édes kín
Maradék időm hadd adjam
Neked, legyek bár cifra
játéka életednek, s szép
vágyaim teljesüljenek!
Azért sem állok ellen!
Sodorjon ez a szerelem!
Csókot lopva, ölelve
akar az élet Veled
kiengesztelni, Téged
titokban szeretni
Fájjon hát ha kell
de szárnyalni hagyd
egymásra talált
poéta lelkeinket
Rímbe szednélek...
s már ez se megy...
Ne kételkedj!
Nélküled nem élhetek!

marcsa•  2017. február 17. 13:17

Tökfaragás


Harmincöt éve már - nálunk még nem volt Halloween.
 Beért a termés, rendet tyúk kapart kertünkben.
 Apám nevetett, s kezében hatalmas sütőtök remegett.
- Tökmagot pirítunk - csaptam össze örömmel kezem.
 De apám leintett - Várj, most más móka lesz.
 Nem vágjuk fel a tökfejet, csak lékeljük itt a szár felett.
 Véső, kés, egy kis kalapács, s szár helyén mély léke lett.
 Ügyesen, kanállal kapartuk ki a tökbelet.
 A magot felfogtuk szűrőre rakva.
- Anyád majd lefejti s mossa.
 Most figyelj!
 Az üres tökfejben mi még maradt,
 kikaparta már egy perc alatt.
 Éles bicskával apám, még szúrt két nagyot.
 Talán már nem bánta, hogy nem fiú vagyok.
 S a tökből két háromszög szem villogott.
 Rajzolva vésett tök mosolyt.
 Ez jó kis őszi móka volt.
 Amikor kertünkre szállt az est, mécsest gyújtottunk legott,
 s a tökfej ablakunkban, tüzesen pislogott.
 A tök fején egy kis levélke lifegett
 - nicsak ez meg itt integet.
 Harmincöt éve már, nálunk még nem volt Halloween,
 s mégis ma még mindig sokszor merengek azon a tökfejen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom