Jégmadár naplója

marcsa• 2017. február 15. 08:00

Locsolóvers

Minden versed egyforma.
Ráfogod a verstanra.
Számolod a szótagszámot.
Ritmusára rákontrázok.
Locsolóvers stílusban.
Szerinted csak így fogtam?
Sírva nevet Petőfi.
Mert nem vagy te akárki.

1 hozzászólás

marcsa• 2017. február 13. 14:55

Mint a mesében..

http://www.poet.hu/tag/Maria_HS

Mária HS-nek szeretettel a Fiatal a szerető című versére

Mikor boldog a nő szíve?
Ha kísértés nem lesz veszte
Szeretője tisztes, őszes
és a csókja szenvedélyes

Karja oltalom és erő
Kedves, gyengéd, mégis nyerő
Felesége szíve rabja
Tüzes csókját tőle várja

Vágyát mind magamnál tartom
Övé lettem,nincs itt pardon
Az ölelés, nem csak játék
Istentől egy szép ajándék

Lehet bár oly ifjú csikó
Zabolátlan ősi fajta
Sors ajándék? Aki rajta

És valóban, nincs itt már kor
Ez a hűség édes kegye
Kéjben fürdessz, de csak Vele

Mária HS

Fiatal a Szerető.

Boldog a Nő szíve
Érzi ez lesz a veszte.
Nem tud ellenállni.
Csodás a Férfi teste.

Ébred a csodás érzés.
Nem lehet tagadni.
Vágy elönti, szédíti.
hatalmas kísértés.

Ezen az éjszakán
Kéj a győztes, már nincs kor.
Csak ölelés játék.
A sorstól egy ajándék.
A fiatal szerető.

1 hozzászólás

marcsa• 2017. február 10. 13:07

Törje Mátyás

Zord idő, dermedt, hideg tél,
kabátomba kap, fúj a szél,
átfagyok.

Csontomig hatol a hideg,
lüktetésen fájó ideg,
fog vacog.

Zúzmarát lehel egy sóhaj,
Istent kérő, ima s óhaj
égre száll.

Téli hideg kertek alján,
jeget törő Mátyás napján
továbbáll.

3 hozzászólás

Egyéb

marcsa• 2017. február 8. 10:01

Még félelem dobog, ha remeg vágyott
fénnyel telt bús emlék.
Ha bódultan kergetsz egy régi álmot
mi fájón sebet tép,
és a varrból új vér serken, fájdalom
hagy nyomot, könnycsepp gurul az arcodon
s homlokon verejték.

Temetni mentem akkor, hű barátot
botlottam sírodig.
Mely örökül ott őrzi majd karátod,
életed vágyait.
El nem jött jövő, fájó emlékezés,
felfoghatatlan kín a nemlétezés
- kő alatt hamvaid.

Erika napján a névnapi virág
nem erkélyedre vár.
Sírod, "nevetős" álom, emlékvilág
kacagásod most fáj.
Amikor álmomból arra ébredek
illúzió a találkozás veled
döbbenet: nem vagy már.

Azt mondtam Ady, Te Dsidától idéztél
elsírtam könnyeim.
Igazak hangján, őszintén nevettél
világ erkölcsein.
Terveztünk jövőt, és beszéltünk jelent,
méla múltban sirattuk, mi tönkrement,
oldottad görcseim.

Haláloddal csak levegőt markolok
a lelkem sebhelyén.
Reménnyel és önmagammal harcolok,
fájdalom jön felém.
Belém mar egy ígéret,teljesítem
Ezért kérem, hogy Isten megsegítsen.
Őrangyalom legyél!

7 hozzászólás

marcsa• 2015. október 21. 16:20