maki63 blogja

Makovics János : Út a vadonba

Ez a film több okból is nagyon tetszik : mélyen elgondolkodtató, mert halmozottan vet fel olyan társadalmi problémákat, melyekre soha nem is lesz válasz, mert a világ olyan amilyen és egyszerűen nem lehet azt a fajta nyílt, őszinte, tiszta, egyszerűségében is nagyszerű életet élni, amit általában mindenki szeretne, (önmagában) még ha ki se mondja, akkor is. A társadalomba a kulturáb...a, a környezetbe beleszületik az ember, és neveltetése olyan adottságokat ad, melyek másmilyenek lennének ha máshová születik, hiszen nem mindegy, hogy valaki egy amazónai törzsben születik meg vagy egy amerikai átlag családba. Ma már azonban van választási lehetőség, mert a világ nyitott, és akinek "kinyílik a szeme", és meglátja ennek a világnak az elképesztő ellentmondásait, annak bizony nagyon nehéz (leki)élete lesz, mert tudatosan élni ebben a zavartságban nehéz, megalkuvások végtelen sora az ami az életben maradásra rákényszeríti. Alkalmazkodni a családhoz, a munkahelyhez, a barátokhoz ( mert milyest valóban azt mondja, teszi amit igazán érez) akkor annak konfiktluszuhataga keletkezik és kirekeszti önmagát abból a közegből, ahol él.

Út a vadonba: álomkép, vágyálom, melyet meg lehet valósítani, s vannak akik egy időre elhagyják a civilizált világot, és neki látnak a "természetesebb" primitívebb" életforma után, hogy megtapasztalják a másik világot, és önmagukat jobban megismerve erejüket, rátermettségüket, azt, hogy kik is valójában és mit akarnak s meddig tudnak lelkileg, és fizikailag önmagukról alkotott elképzeléseik alapján.

Nem lehet megváltoztatni a világot, ma már tudjuk : "átlagemberek" nem tudják, nincs lehetőségük rá, csak alkalmazkodni, vagy kilépni lehet, ez a két választás van.

Egy fiatalember más utat választ : pedig élhetné az amerikai álmot, felső- középosztálybeli, de neki nem tetszik életét, és mást akar. Belső tűzre, égre kiáltó kérdőjele, mely alapján változtatja meg, elindulásra készteti, és nekivág a vadonnak, hogy ott éljen. Mobil -telefonja, internet miegymás nélkül, pusztán a vadonban, hogy megtalálja önmagát saját, és saját felszabadulását. Hátrahagyva (szerető?) családot, barátokat, ismerősöket, és olyan távlati lehetőségeket, melyekre a legtöbb fiatal örülten vágyik, főleg nálunk. Ő azonban másképp látja a dolgokat. Letisztult, kifinomult, mint egy gyémánt, melyet megcsiszolt a lélek, s nirvanai tudatállapotba élve szinte megtapasztalja, átéli, megéli saját bőrén, mi az otthontalanság, az éhezés, a fázás, és egy újfajta dolgokat tapasztal meg, új embereket, világnézeteket, és a megtapasztalások láncreakcióban ő maga is változik. Fájdalmasan gyönyörű film, a tájak, a háttérzene, s az egész filmnek a hangulata magával ragadó. És sokat mond, sokkal többet annál mint ami, legalábbis számomra, de tudom, hogy a mai fiatalok többségének nem ez az "álma". Kevesen vannak akik meglátják, valóban fel is fogják, hogy ez itt a pokol, és még kevesebben vannak, akik meglátják és valóban fel is fogják eme világ szörnyűségeit, hogy ez itt maga a pokol, és még kevesebben vannak, akik képesek, és akarnak is ebből "kimenekülni", de út nem vezet ki a világból, és ez a tragédia benne. Megpróbál természetesebb élet élni, de nem sikeról. Mert ahogy a nagy hippivilág, úgy az egyén sem tudja megváltoztatni saját példájával mutatva egy másfajta életfelfogás iránt.

Mély nyomot hagyott bennem ez a film, gyakran bele-bele nézek, és mint egy sokszor olvasott könyvben is mindig találok újabb részeket, melyek továbbgondolásra késztetnek.

Út a vadonba...." úton lenni boldogság megérkezni halál