maki63 blogja

Vélemény
maki63•  2015. szeptember 23. 06:50

Makovics János : "bezárt" média (?)

Manapság nagyon sok tévé,rádió,sajtó és egyébb média van, így látszólag úgy tűnik, ha valaki "művész" akkor van lehetősége arra hogy megmutassa magát, kilépjen a világ színpadára és megismerjék, azonban a valóság teljesen más képet mutat sajnos. Mert hiába a sok média, ezek mind-mind zárt közösséget alkotnak, és mivel fő tevékenyésgük a PÉNZ BEVÉTELE ezért csak olyankor és olyanokat mutatnak be, akikről feltételezik hogy majdan majd pénzt tudnak "kisajtolni" valamilyen úton-módon. Kilépni az ismeretlenségből a mai média zárt berkeiben ahol különböző érdekek vannak jelen mind kultúrálisan,mind politikailag, sajnos csak botránnyal lehet befutni, ha valami olyasmit csinál az illető,ami valóban nem hétköznapi és meglepő, ami vonza a nézőket, így a reklámbevételeket is, mert minden média a reklámbevételeit nézi és a nézettségi szintet, nem számít mit ad le, milyen minőséget, a lényeg a bevétel, a pénz, mert kapitalista embertelen a média, ahol mások szenvedéseit, kínlódásait mutatják, és csak megjátszák a együttérzést, képmutató álszent banda az egész, akiknek semmi se szent, és kiforgatják az ember szavait , tetteit, fittyet hányva a személyi jogokra, az egyéni érzésekre, és a további fejleményekre hogy mi lesz majd azután az adott illetővel, akit pár perc alatt bemutatnak, lejáratnak, de neki amíg él a környezete emlékezni és emlékeztetni fogja arra hogy mi volt a tévében. Ilyen szempontból is nagyon embertelen a média, és sajnos az emberek vevők az ilyen tragédiákra, mert azt hiszik velük ez nem történhet meg és élik a maguk szürke unalmas életüket,míg be nem csap a féltégla az ablakon, és máris szerpelnek a médiában. Három napig mindenki híres lehet, ezt már Andy Warhol is megmondta, és így is van. Hogy lehet/ne bekerülni, híresnek lenni ? Mert hiába művész valaki, bármilyen műfajban is, fehér holló ha csak úgy szerepel a médiában, ha nincs mögötte-mellette valaki aki segítse, felkarolja,észrevétlen marad, önmagának alkot, legfeljebb egy tucat ember ha ismeri, és bizony nagyon sok esetben sajnos olyanok vannak a médiában akik "szart se érnek" mert semmi mondanivalójuk, értékhordozójuk és továbbgondolásra késztető tetteik nincsenek, csak valaki betette őket valamiért, vagy fizettek érte, hogy szerepelhessenek.Egy főszerkesztő egyszer véletlenül elszólta magát,hogy kétmillió forintból bárkiből sztárt lehet "alkotni" időlegesen. Észbontóan ellentmondásos ez a média belső zárt, ki nem ismerhető világa, ahol kéz kezet mos, pénz pénzt cserél, kapcsolatok keresztezik egymást, és lopják az információt, az anyagokat, háttereket, és semmi sem számít csak az hogy a nézettség nagy legyen így a reklámok is többek melyek a pénzt hozzák, mert csak a pénz számít,abból legyen minél több, maga a kulltúra "le van szarva" nem érdekes, csak a hírességek, a botrányok, mindazok melyek szemétre valók, és nem csoda hogy egyre kevesebben néznek tévét, hallgatnak rádiót, mert már unják az emberek ezt a monotonságot és szellemi alultápláltságot amit nyújtanak és amivel butítják a tömegeket és próbálják befolyásolni, hogy mi az ami jó, és mi az ami nem. A média nem értékitélő, csupán hírt hozó, melyet nagyon alaposan kell elfogadni, mert egyszerűen röhejes az is hogy mikor pl egy bankrablásról van szó, minden médiában mindig más számokat mondanak, hogy mennyit raboltak el, hogy hányan voltak,stb, vagyis az igazságot egyik média sem mondja, tudja, vagy nem meri akarja nyilvánosá tenni, mert a tulajdonosnak nem érdeke a pontos tájékoztatás csak az hogy "hír" legyen. Egymásal is versenyhelyzetben vannak, marják gyilkolják kollégáikat, kizsigerelik őket, és nem engedik hogy azt mondják,tegyék, írják amit igazán gondolnak, éreznek, mert akkor nagy a valószínűsége hogy előbb utóbb bajban lesz az illető. Egy alkotó művésznek hiába értékes az amit létrehoz, előbb valami botrányt  kell csinálnia, hogy felfigyeljenek rá  és szerepeljen a médiában, a sajtóban, címlapokon,rádiókban,stb. Nem egy ma már befutott művész ismerősöm mondta ezt, ők is így csinálták, és javasolták nekem is hogy valamit botrányt csapjak amire felfigyelnek, és utána már könnyebb lesz magát a  művészi tevékenységemet is "terjeszteni",bemutatni,megismertetni,mert akkor már behívják,meginterjúvolják az embert a botrány után. De mért kell ennek így lennie ? Mikor Erdő Péter társaságában voltam, eszemmbe jutott, itt a lehetőség a botrányra : ott volt  a média is.....sok minden járt a fejemben. Köpjem le, öntesem le  egy kancsó vízzel, küldjem el a kurva anyjába, átkozzam ki , kiálltsam hogy képmutató álszent aki valójában ördög....ha megtettem volna ezek közül valamelyiket, biztos "híres" lettem volna és pár napig szerepeltem volna a médiában, de nem vitt rá a lélek, mert erkölcsi értékem megakadályoz abban hogy ezt megcselekedjem. De viszont elszalasztottam a lehetőséget hogy kitörjek, hogy közismert legyek.

Mondhatják erre, van egy rakás (szar) tehetségkutató verseny: na igen, de ott is érdekek ismeretségek vannak, kellenek, megvannak az íratlan szabályok amiket be kell tartani, és csak úgy az utcáról beesve nem nagy esély van arra hogy valaki ténylegesen befutott sztár legyen  a maga művészi tevékenységében. A zsüritagok összetétele majd mindenütt azonos, láthatatlan szálak a háttérben nagyon is összejátszanak, és a pénz itt is alapvető momentum, mert nem a művészetről, az értékhordozó kultúráról van szó, hanem a nézettségről, a bevételről. Rossznyelvek azt szokták mondani,ha valaki "befutott" hogy kinek a f...szát" tisztelhetem önben ? Kapitalista világ, kőkemény , ahol maga az ember semmit nem ér, számít, csak addig amíg eladható, amíg van mit lehúzni róla, saját maguknak, aztán mehet a süllyesztőbe. A média látszólag nyitott, kész a befogadásra, de igazából bekerülni a "hírekbe" már nem . Ahhoz valami olyat kell tenni,amit az ember nem szívesen tesz meg, mert nem marad hű önmagához, ugyanakkor tudja, ha be akar törni, bizony be kell adnia a derakát, egy időre, de ez viszont megmarad a múltjában, amit később fel is róhatnak neki,és ez a 22-es csapdája egyben. Mért kell- kellene előbb botrányt alkotnia, általánosságban, mért nem lehet simán a maga művészi tevékenyéségével megmutakoznia, anélkül hogy megszegné a légy hű önmagadhoz elvét. Sok kérdés, sokféle válasz van,lehet, ok,okozatok egymásutánjai, de annyi bizonyos, hogy mindannak ellenére hogy  oly sok a média ebben az országban, mégis  magyon nehéz kifutni,befutni, elismertnek lenni, mert a média "bezárja" látszólagosan kitárt karjait, és alaposan megnézi ki az akit beenged,megmutat ,és hogy ez így ahogy van nem jó, az biztos. Sem a médiumnak, sem az alkotóknak és a nézőknek,hallgatóknak sem.


maki63•  2015. június 29. 06:25

Makovics János : Eutanázia

Makovics János : Eutanázia

Engedélyezte az eutanáziát, vagyis a kegyes halált a belga bíróság egy 24 éves nő számára. A csak Laura néven ismert lány nem szenved semmilyen gyógyíthatatlan betegségben, egyszerűen úgy érzi, az élet nem neki való.

A nő Lieve Thienpont, pszichiáter, pszichés okokból kérvényezett eutanáziáról szóló könyve, a „Libera me” bemutatóján adott interjút, a DeMorgen című belga lapnak. Elmondta, hogy vannak barátai, imád kávézni és színházba járni, de gyermekkora óta rabja az öngyilkosság gondolatának.

Laura elmondta, hogy nem kívánt terhességből jött a világra, az apja alkoholista volt, aki miatt problémás volt a gyermekkora. A lány egy idő után a nagyszüleihez költözött, akik nyugodt, biztonságos életet tudtak neki biztosítani, de ez már nem volt elég.

A lány 21 éves kora óta egy pszichiátriai intézményben él. Egy ott megismert, szintén öngyilkossági késztetésektől szenvedő barátnője másfél évvel ezelőtt halt meg, eutanázia segítségével.

„Tudom, hogy az állandó halálvágyamnak a gyermekkoromhoz lehet köze, de a folytonos öngyilkossági késztetést éreztem akkor is, amikor stabil családi környezetben éltem. A halál nem választás kérdése számomra, hanem az egyetlen járható út. Ha választhatnék, egy tűrhető életet szeretnék, és mindent meg is tettem érte, de egyszerűen nem megy. Egész életemben kísértett az öngyilkosság, volt néhány kísérletem is, de mindig volt mellettem valaki, akinek nem akartam fájdalmat okozni, se ez végül megállított” – nyilatkozta Laura.

A fiatal nő most is úgy érzi, hogy a halála nehéz lesz majd az édesanyjának, és a nagyszüleinek, de már az is hihetetlenül felszabadító érzés volt számára, hogy a saját temetését tervezgesse.

Belgium a világ legliberálisabb állama az eutanáziát tekintve. 2012-ben 1432 ember halt meg orvosi segítséggel, 2013-ban 1816-an. A kegyes halált kérvényezők 53 százaléka 70 és 90 év közötti, a 60 évesnél fiatalabbak aránya 15 százalék – írja a brit Metro.

maki63•  2015. június 27. 06:18

Makovics János : Rejtőzködő melegek. Népszabadság.

Makovics János : Rejtőzködő melegek : Népszabadság. 2002 .június. 26.Minden szakkönyv, külföldi és belföldi egyaránt, azt írja, hogy a lakosság 5-10 százaléka homoszexuális. Ha a számok mögé nézünk, szembe kell néznünk azzal, amit nem akarunk tudomásul venni, mert ha az emberek nem akarnak tudni valamiről, akkor úgy tesznek, mintha nem tudnának róla. Persze azért mégiscsak tudják, csak magukba rejtik.

Öt-tíz százalék nem tűnik soknak, de nézzük, mit jelent ez egy adott közegben. Vegyünk egy átlagos magyar falut, ahol 2500 serdült ember lakik. A ki- és beköltözés mára olyan méreteket öltött, hogy ebből az átlagos falusi is csak alig pár százat ismer. Még azok sem tudnak mindent, akik a "falu szájának" számítanak. Ha a becslések fölső értékét vesszük alapul, akkor az adott faluban 250 (!) meleg ember él! Kétszázötven meleg ember egy viszonylag kis közösségben. Ijesztő és elgondolkodtató. Az emberben önkéntelenül felmerül a kérdés, vajon hol vannak, miért nem látjuk, miért nem ismerjük őket. Pedig nyilván nap mint nap találkozunk velük az utcabeliek, a munkatársak, a jó ismerősök között, csak éppen nem tudjuk róluk, hogy ők azok, mert okkal titkolják. Legalább 125-en még a becslések alsó határai szerint is. Egy kis faluban minimum 125 ember, aki más, aki ismeretlen ismerős. Az esetek nagy részében bizony meglepődnénk, ha megtudnánk, hogy ez vagy az meleg. Nemcsak agglegényekről, egyedül élőkről, hanem házas, családos emberekről is. Lehet, hogy szépen, rendezett körülmények közt élnek, s mély titokban, valahol a családtól távol találják meg a szexuális örömöt. Sokkal kevesebb agglegényt, egyedül élőt ismerünk, mint ahány melegnek kell a látókörünkben lennie. Nagyon sokan lehetnek tehát a latens, rejtőzködő, házasságban élő melegek.

Száz-valahány ember, aki valóban és teljes mértékben a saját neméhez vonzódik, róluk álmodik, álmodozik, ábrándozik, s igazából velük szeretne élni, de nem mer, mert ellene fordulna a külvilág is és szűkebb környezete is

Száz kettős életet élő ember, akit rákényszerített a világ, hogy hazudjon, képmutató és megalkuvó legyen, s úgy éljen, ahogy neki nem "természetes". Ki tudja, miféle belső lelki válságokon mennek keresztül ezek az emberek, akik amúgy nagyon sikeresek és népszerűek is lehetnek, sőt a melegek között talán többen is vannak ilyenek, mert sebezhetőségük érzékennyé teszi őket mások szenvedései iránt. De a siker és a népszerűség addig tart, amíg a rejtőzködésük sikeres. Amikor kiderül, hogy melegek, minden más megvilágításba kerül, elszürkülnek az érdemek s az erények, s már semmi más nem számít, csak az, hogy az illető meleg. Meleg! Úristen, és ezt szerettük, ebben bíztunk! Egy ilyenben?! Elenyészik a tisztes múlt, sötétlik a jövő.

Bár ma már valamelyest könnyebb a melegek helyzete, de alapvetően nem változott semmi. Faluhelyen nyíltan felvállalni a melegséget, ma is egyenlő az erkölcsi öngyilkossággal. Aki ezt teszi, gúny és megvetés tárgyává teszi magát mindörökre. Addig jó nekünk, amíg nem tudjuk legjobb barátunkról, szomszédunkról, hogy meleg. Mert lehet, hogy akkor összedőlne bennünk egy világ, megrendülnénk liberalizmusunkban, keresztényi szeretetünkben, esetleg kiderülne, hogy csak odáig tartott a szeretet, a megértés, a tolerancia. Könnyebb elvontan és általában elfogadni a melegséget, mint konkrétan szembesülni a ténnyel, hogy akit ismerünk és szeretünk, meleg. Bizony, nehéz ezt feldolgozni és elfogadni, mert ilyenkor félelmeink és beidegződéseink beállnak a józan ész helyébe.

Azért vannak már kivételek, akik félig-meddig felvállalják másságukat, de ezek többnyire a társadalmi normáktól nagymértékben független emberek, akik másoknál kevésbé kiszolgáltatottak. Nem találkoznak nap mint nap olyan sok értetlen emberrel, nem dolgoznak olyan munkahelyeken, olyan főnökökkel, olyan elvárások között, ami az életüket pokollá tenné. Attól még messze vagyunk, hogy egy egyszerű "munkás" is büszkén felvállalja, felvállalhassa másságát. De akik megtehetik, hogy nyíltan melegek legyenek, azok tegyék meg. Nemcsak önmaguk miatt, hanem a többiek miatt is, hogy egyszer majd ők is megtehessék, hogy ők is kiszabaduljanak a rejtőzködés kényszeréből, a kiszolgáltatottságból.

Kis falu - száz-kétszáz meleg. Ismeretlen ismerősök. Köztünk élnek, s nem tudjuk róluk, amit tudnunk kellene, s talán addig jó, nekünk és nekik is. De mégsem jó, mert hamis, képmutató világ az ilyen, s mindaddig, amíg hamisság vesz körül bennünket, nem lehetünk nyugodtak és őszinték, mert mi magunk is megalkuvók vagyunk.

Makovics János
író

          
             

maki63•  2015. június 9. 03:37

Makovics János : Álrokkantak

hozzászólás: 0 | Álrokkantak  

Álrokkantak

A napokban lebuktak tettenérésként olyan orvosok,akik pénzt fogadtak el azért,hogy leszázalékoljanak olyan embereket,akik erre nem lennének jogosultak. Örültem ennek,mármint hogy végre ilyen is van,mert sajnos tisztelet a kivételnek,sok hasonló dolog történt az országban,mert az biztos hogy a lakossághoz viszonyítva ennyi rokkant nem lehet ebben az országban. Jómagam is ismerek közel s távol olyanokat,akikről tudom hogy rokkantságukat így szerezték meg,mert ebbe menekültek a munkanélküliség elől. Sajnos mint mindenütt áéltaléában az életben,it is azok jutottak és tudták ezt megtenni,akik amúgy sem becsületességükről ismertek a napi életben, hiszen egy "rendes" ember nem vesztegetné meg orvosát még ha lenne rá pénze akkor sem. Felháborító hogy egyesek ilyent engednek meg maguknak,és csak ritkán buknak le. Sajnos volt egy nagybátyám aki szintén így lett rokkant,gépkocsivezető volt,egész életében fekete fuvarral egészítette ki amúgy is jó jövedelmét,s mikor lebukott,ami nagy szégyen volt a családnak,gyorsan leszázalékoltatta magát,egy közös ismerős mondta hogy akkoriban 100 ezret adott az orvosnak.Mellesleg fel lehetne izzasztani a dolgot mert  azt az orvost kéne elővenni,aki akkoriban ezt az embert lerokkantosította,hogy ugyan már milyen jogcím alapján tette amit tett. Lehetne kínos perceket okozni így az ilyen "orvosoknak",s remélm ez is megvalósul,hogy visszamenőleg megnézik,konkrétan kik és kiket százalékoltattak le. Nagyon helyes és jogos terv az,hogy azt tervezik,mindenkit visszahívnak felülvizsgálatra,mert úgyis tudják "odafent" hogy mi a valóság, azért nem hülyék ők sem, csak mindig mással kellett foglalkozni, de mostanság a nyugdíj ügy elsődleges lett,így aztán itt az ideje hogy  takarításba kezdjenek. Persze,benne van sajnos a pakliban az hogy újabb vesztegetések lesznek,de talán az orvosok is kicsit visszafogják magukat,h tudják hogy ennyire rájuk szállnak,és vannak-lesznek beépített álbetegek,akik a lebuktatásra fókuszálnak. Azok,akik megvásárolták rokkantnyugdíjukat, csalók, és bűncselekményt követtek el,s ha kiderülne hogy tényleg ilyen módon jutott rokkantsághoz,akkor vissza kellene fizetniük a már megkapott nyugdíjat, vagy börtönbe zárni mint köztörvényes bűnözőt. Nehéz dolgok,de valamit tenni kell,mert ez így tarthatatlan állapot, és jogosan háborítja fel a becsületes munkával élő embereket. Különösen akkor felháborító  és pofátlan a dolog, mikor a rokkantnyugdíj mellett még dolgoznak is, feketén persze, de nem merik az ismerősök bejelenteni,pedig ezt hamar le lehetne rendezni. Az önkormányazotok,az adott települések viszonylagos közössége tudja azért hogy ki hogyan él,s ott helyben kellene utánajárni a dolgoknak és intézkedni,mikor konkrétan tudják valakiről hogy rokkantnyugdíjas,de emellett valamit dolgozik. Csak így lehetne valami rendet tenni, de ezek nehéz és fájdalmas dolgok,főleg ha olyasvalakiről van szó,akit ismer az ember. De nincs más lehetőség, ki kell szűrni az álrokkantakat, meg kell tisztítani a gennyes sebet,mert így sosem fog begyógyulni, csak újból kifakad,jelképesen.

maki63•  2015. június 9. 02:49

Makovics János : Bénultság

Bénultság Mit tehet az ember, ha tudja, ismerősei közül valaki nagyon komolyan készül az öngyilkosságra ? Miként, milyen módon, és mennyire tudna beavatkozni ebbe, úgy, hogy az érintetett ne bántsa meg. Szólni, nem szólni,s ha igen, kinek, mikor, hogyan...számtalan részletkérdés, melynek megválaszolása halmozottan kényes dolog, mert az ember nem szeretné elveszíteni azt aki közel áll hozzá, de direkt módon beleavatkozni saját döntésébe mennyire lehet. Hiszen az egyén dönti el hogy mit akar kezdeni életével : ebbe másnak beleavatkozni mennyire szabad ? Hiszen hogy hová megy lakni,mivel foglalkozik,kit szeret,mit szeret, mire vágyik,mit utál,ezek az egyén elhatározásai,s ugyan így az is, ha azt mondja, kész,elég, befejezi, neki már nem kell az élet mint olyan, öngyilkos akar lenni. A választás joga ebben is megilleti az egyént (?) ahogy más dolgokban is, és ebbe beleavatkozni ugyan úgy "problémás" mint abba, hogy mások mondják meg mit kedveljen,miben higyen,stb. Bonyolult ez az egész, és amit egy ember tehet, csupán annyi, hogy próbálja más irányba terelni az illető elhatározását, érvekkel, szép szóval, néha hangosabban, de mást nem tehet. Nincs mellette nap mint nap, ha meg akarja tenni úgyis megteszi, még akkor is ha vele van, egy pillanat mindössze a metró elé ugrás vagy bármi más. Hiába van mellette valaki, nem tudja megakadályozni ott és akkor abban a percben,mert mire felfogja mi is történt, már kész a baj. Segíteni hogyan,mi módon lehet(ne) az öngyilkosjelöltnek, hogy ne tegye, mert nyilván mindkét oldalnak megvannak a maga hivatkozási alapjai hogy miért tegye és miért ne tegye meg. Naponta hat (!) ember végez magával csak Magyarországon, ezt fel sem lehet fogni ,de aki érintett az máskép látja,értelmezi, mert valamiről hallani más,mint megtapasztalni azt a ki nem mondható méylrl jövő csendes kiáltást, ami lélekkaroló.  Bénultságot érez az ember, testileg,lelkileg, mert tudja,érzi kellenne valamit tennie, de nem tudja mit,hogyan, eszközei korlátozottak, és a beleszólás más ember döntésébe még ebben az esetben is nehézkes.