Életsablonok
TudományLövey Varga Éva Botránykönyv részekben "És csak ..
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben"És csak állt ott, és csak járt a szája"
Társadalomban élünk. Nem csupán egy ember létezik a világban. A Nap sugárzásától, a természeti környezettől függően eltérő rasszok alakultak ki.
Mi is az a kifejezés, hogy rassz?
"A nagyrassz a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) egyetlen és egységes alfaja (H. s. sapiens) populációinak osztályozása örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportokra. Elsősorban biológiai, illetve antropológiai fogalom. Ezen csoportok jellemzői összefüggéseket mutatnak a külső megjelenéssel, etnikai csoportokhoz tartozással és/vagy egy adott társadalomban a csoport szocio-gazdasági helyzetével kapcsolatban. Korábban a rasszal rokonértelemben – illetve etnicitás és nemzeti hovatartozás értelemben is – használt faj szó használata történelmi és politikai okokból sem ajánlott, de biológiailag sem érvényes fogalom. Genetikai szempontból a nagyrasszok közötti és az azokon belüli különbség nagyon csekély: a legnagyobb különbség 0,176%, ez alig 11%-a az ember és a csimpánz genetikai állománya közötti 1,6%-os relatív különbségnek.[1]
A nagyrassz taxonómiai szempontból az alfaj kategóriának (rangnak) felelne meg,[2][3] ugyanakkor az emberi faj (Homo sapiens) mai összes képviselője hivatalosan a Homo sapiens sapiens alfaj tagja. A alfajon belüli földrajzilag is elkülönülő, külsőleg jelentősen különböző csoportokat rendszertanilag állatok esetén már nem különböztetünk meg (korábban létezett még pl. a változat).
Az emberiség nagyrasszokba sorolásának különféle rendszerei léteznek.
Az európai rendszer szerint négy nagyrassz létezik:[4]
europid
mongoloid
negrid
veddo-ausztralid
Az amerikai rendszer kilenc nagyrasszt különböztet meg:[5]
kaukazoid – az európai rendszerben europid
indoid – az európai rendszerben europid
mongoloid
amerindoid – az európai rendszerben mongoloid
polinezoid – az európai rendszerben mongoloid
melanezoid – az európai rendszerben ausztraloid[6]
mikronezoid – az európai rendszerben mongoloid
negroid
ausztraloid
Egy másik rendszer a negroid nagyrasszt bontja kettőre:[1][7]
europid (caucasoid) – fő elterjedési területek: Európa, Észak-Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália
mongoloid – Ázsia
negroid (congoid) – fő elterjedési területek: Afrika Száhel-övezettől délre eső részei, valamint nem őshonosak de jelentős számúak Észak-Amerikában, Karib-térségben, Brazíliában
khoisanoid (capoid) – Dél-Afrika
veddo-ausztraloid – Ausztrália"
" - legkönnyebb ma a Wikipedia szabadon fejleszthető szótárát elérni. A kritikák miatt megfelelő ellenőrzést kap a vitaoldalak, a szabad regisztrációk miatt is.
Nagyon elgondolkodtató, a vélemények a magas fokú genetikai ismeretek ellenére sem egyeznek.
Hogy miért nyúltam a vitatott kérdéshez? A terjedő, rosszul terjedő ismeretek, a hibás, alaptalan, tanulatlan politikai-biológiai-szociológiai és vallási tévedések miatt.
Gondoljon már bele bárki, mi is folyik a világban... Már a kezdetek óta? Igen ... A kezdetek óta.
Adott esetben egy kis csoport egymást ismerő emberei élelem után, új ismeretek után kutatva elindultak egy irányban. Nem tudták, vagy csak viszonylagosan tudták, merre. Mondjuk jobb kezük irányában...
Vagy visszatértek, vagy nem. Adott esetben más csoportokra, csoportra is lelhettek.
Nem feltétlenül úgy néztek ki, mint ők. A nyelvük is különbözhetett. Ugyanúgy tekinthették őket ismerősnek, ellenségnek, barátnak, ugyanúgy akár párkapcsolatot is kialakíthattak.
Ez a migráció ma is megvan, ma is zajlik.
Ma már egyre kevesebb az ismeretlen terület, egyre kevesebb a hely, egyre nagyobb az egyedszám, amelyhez alkalmazkodni kell, amelynek érdekeit valamilyen céllal egyesíteni kell.
Így van ez egy kis területek tekintetében, egy falu, település, egy társasház vagy családi ház világában is.
Ami érdekes, a nagy szótár sarkít.. Ma már a valódi migráció fogalmát sem definiálja, hanem egy félrevezető információt igyekszik kezelni a mai migrációs válság fogalmával.
Pedig migráció valójában minden korban, minden területen létezett. Akkor esetleg felfedezéseknek, kutatásnak, kereskedelmi útnak, területszerzésnek definiálták.
Mindenesetre közel sem a mostani szociológiai és társadalompolitikai dolgok és fogalmak terjednek, egy negatív tartalmi megítéléssel.
Ezáltal olyan komoly kutató problémák is létrejönnek, hogy adott esetben a korlátok miatt elérjük a más területen élőktől való elhatárolódásokat, a kulturális és néprajzi, szociológiai különbségek megismerését, s lehet még sorolni.
Milyen bosszantó, ha a visszhangos lépcsőház udvarán egy más kultúrát képviselő ember este tíz után a függőfolyosón dohányozva, drogot szívva kiáll beszélgetni, mert nála ez elfogadott, de az adott ország tiltja, s a felszálló drog az arra érzékeny emberre hat, egy vagy három emelettel feljebb, s a másik elveszítve önuralmát, emlékeit a párja életére tör. Nem az, aki szívta, használta, hanem aki nem szokott hozzá, nem tudja semmilyen szinten kezelni...
Nos ezt úgy is mondhatnánk egyszerűen, hogy a narancs termőterületén élők immunrendszere hozzá alakult, az alma területén élőké meg ehhez.
A fogakon ma már lekövethető a táplálkozás, az élethely, stb.
Egy ilyen cikkben, reflexióban talán kevésbé van mód mindent közzétenni, csak vázlatot nyújtanék a gondolkodáshoz, a munkákhoz.
Nos, a régésznek a néprajzossal utazni kell. A biológusnak is. Ilyen esetekben ennek lehetősége megszűnik.
A régész nem tud dolgozni, utazni.
Támadások érik, nem tudja az anyagokat feldolgozni. Elveszlik, más korok számára is, mert a körülmények rögzítése nem történik meg. Nos, megint más népnek, más korba iktatják. Tehát társadalmilag hazugságban fognak élni.
Aztán vagy száz év múlva rájön, hogy a kínai is azt a nyelvet beszéli, csak ha begyorsítja, akkor érti meg a másik nép, mert a szétszedett szavak lelassultak, más értelnet kaptak, ...s micsoda meglepetés, több ezer év után mégis az a nyelv, csak más viszonylatban...Egy példa a sok millió lehetőségből.
A tyúk valójában nem is olyan buta állat, és a fél méteres kakas el is bánhat a vörös ravaszdival is.
Szóval, migráció ide-oda, vannak területi határok, meg van kapacitás is. Az akarok de nem lehet meg nem mindig szabályozó értékű..
Van tehát mit átgondolni, arabul, vietnámiul, meg oroszul ugyanúgy, mint indián, spanyol, koreai vagy más nyelveken is...
A világ meg mindig olyan lesz, ahogyan az ember képes elképzelni. Csöppet sem lesz másabb!
Szeged, 2021. Június 17. 23: 49
Kép forrása:
https://m.nyest.hu/renhirek/az-antropologia-honfoglalasa
KUTATÁSOK, KAPCSOLATOK
KUTATÁSOK, KAPCSOLATOK - KOMMUNIKÁCIÓS VIZSGÁLATOK, SZAKÉRTŐI MÉRÉSEK
Nagyon érdekes folyamatoknak vagyok tanúja az elmúlt 10 év alatt, amióta a lapok szerkesztésével más célokat is kitűztem magam elé az oktatásban és a kutatásokban.A Tapló Napló oldalain annak idején már 1986 körül megpróbáltam gyerekként leírni azt, amit magam körül láttam és tapasztaltam az oktatásban, a képességfelmérésekben, a tanulásokban, és a munkákban, a kommunikációkban a diákok, a diákok és a tanárok és a külvilág, a szülők között, valamint a családokban. A szerkesztői munkának, Szabó Magda zsenialitásának köszönhetően már 7 évesen sok mindent megtanultam. Móricz Virágnak, és neki is igaza lett, bár soha nem mondtam el senkinek. Aki tudott róla, az tudott, aki emlékszik, az emlékszik. Szokta ilyenkor mondani az ember, hogy minden megéri a próbálkozást, ha valami igazán eredményhez vezet, és kimozdítja a pácienst, a másik oldalt az adott helyről, ahonnan évtizedeken keresztül nem tudott kimozdulni, vagy ahonnan soha nem fejlődött.
Az ember a képességeit kihasználja, már gyerekként is. A legjobb tanárok után a legjobb írók, költők kezére kerülve szó nélkül tanult az ember, megfigyelt, vigyázott... Nézte a társakat, tevékenységeket. Míg ő megcsinálta a 45 perces dolgozatot a középiskola alatt is 5 perc alatt, és csöndben végig kellett ülnie az időt, és nem lehetett, csak 30 perc után kimenni, látta azt, ki mit tesz, meg mit nem, és hogyan viselkedik a tanár, mit csinál és mit nem tesz meg.
Minden relatív. A szerkesztői munka a médiás filmes és színpadi képzések után elég nagy megpróbálást jelent, ha tudja az ember, hogy a többi oldalon a tanárai és a vele végzettek vannak, akik vagy kibuktak a vizsgán, vagy becserélték őket, vagy pedig sosem tudtak egy szót szólni sem órán.
Aztán az elméletekből jogi és orvos, majd rendőrségi és nyomozási gyakorlat lesz, szakértői munkákkal, és eltűnt anyagokkal. Minden relatív, és ami nem igazolható egyesek szerint, az is igazolható, De a logika mellett az élet is egy magas játszma. Az, hogy az ember nem azt produkálja egy elnyomott állapotban, mikor zaklatják, vagy éppen a fogorvosa elrontja foghúzást, beltöri és nincs szájsebészet vagy ellátás napokig és lázban majdnem szívinfartust kap 4 nap alatt, mire sorra kerül és akkorra már állkapocsprobléma is kialalkul.. csöppet sem máshova sorolandó.
Leírni mindent egyben úgysem lehet, akkor sem, ha programozóként az ember a DOS-ra ablakokat terezett egykor és a program ma már más neve alatt fut.
Számos eset és visszaélés van, amivel felnő, ami előtt ha nem is szeretne, szemet kell hunynia.
Nem rámolja tele a világot azzal, hogy ezen az egyetemen ez meg ez végzett velem vagy ez meg ez tanított, hanem azt nyújtja, ami ...
Na, igen.. Az orvosi gyakorlat is mást mutat. Most már ideje lenne mindent ráncba szedve kiadni.. Ekkorára már egykori költőin java része élete fő művével túl volt a megjelenéseken és az életén is. József Attila, már korábban, Radnói ebben a korban hunyt el, és nem természetesen.
Az ember néha belegondol, hogy az ilyenektől akart mentesülni azzal, hogy a képességei és tehetsége ellenére nem akart közzé tenni semmit, vagy szándékosan kísérletezett az írásokkal.
A kísérlet bevált. Nem fogják fel az orvosok, tanárok és szakemberek, irodalmárok és nyelvészek, hogy a költő nem saját életéből merít. Nem a saját gondjait írja le, vagy veti papírra, nem csak a saját gondolatait képes leírni és megfogalmazni, és használni, hanem minden stilisztikai tényezőt és nyelvi egységet egységes gondolkodásban bármit el tud játszani, le tud írni, ami tőle független volt. és soha semmi köze nem volt hozzá.
Az egymás rágalmazását végző írók, költők, a politikailag vádaskodó művészek, a magukat művésznek mondó, de másokat poltikai eljárásokkal fenyegető elmbetegek, akik tanárként gyűjtik be más ötleteit és alkotásait és évekkel utána kiadják, ez mostani világunk életéhez ugyanúgy hozzátartozik, mint a két világháborút, a felkeléseket, a szabadságharcokat megelőző időszakokhoz.
Sokan nem merik és nem írják le. Nem tanítanak nekik irodalmat, gépen és a Poet.hu oldalán szabott rímekkel akarnak verset, prózát írni, de tehetségtelenek. Csak akarnak. A mondatok nem állnak össze szöveggé, a szakadozott szöveg sem áll össze a fejükben, nem képesek képekben és logikusan gondolkodni, nem szöveget alkotnak, csak híressé akarnak válni.
Aztán ők lesznek vezetők egy irodalmi intézetnél, és mindenkit elpusztítanak a kócos ötleteikkel, a korlátolt és tudatlan, és hozzá nem értő gondolataikkal, a sablonokkal, amit előhúznak, amibe a kockát gömbbe akarják szorítani, a büntetlent a bűnbe taszítani, a gyermeket felnőtté tenni és a felnőttet gyerekké.
Szörnyű gondok ezek.
Az egyetemi tanárnak annak idején a becserélt dolgozatokat észre kellett volna venni. A kollegiumokban mindenütt loptak. A lopott anyagot ha valaki előre beadta, attól még nem lett az övé., de a tanár az eredeti, tehetséges szerzőt aki 98%-os dolgozattal, meg 94%-os teljesítménnyel bekerült, elkergette, majdnem öngyilkosságba taszította, és másnak a dolgozatát elfogadva a neki kedveskedő, vagy akár szexuálisan imponáló másikat helyezte előtérbe. Aztán 20 év múlva, aki elment és más területeken dolgozott és végzett, megtalálja a saját dolgozatát a másik disszertációjában.
Vajon nem a tanár hülye-e? Aki nem tudja az egyéniségeket és képességekeet megkülönböztetni, vagy nem éppen a titkárnőjével együtt lopott -e, hogy a másikat valami kényszer vagy fizetés hatására elősegítse a haldásában, hogy majd 10 év vagy 20 év alatt mindenki elfelejti azt a másikat. Vagy nem nagymama vagy nagyapa vette kölcsön az elbérletből a dolgozatot, olvasgatva, nem tudva, hogy védett az anyag, hogy majd az unokájáak jó lesz.. az elhagyott vagy félig kész példány..
Ilyen az élet. Ezt csak az etika teszi mássá, ami vele született, és fejelszthető, és nem azonos az erkölccsel, amit a szótáraink hibásan egymással definiáltak. Pedig a két szó nem véletlenül született meg, más jelentéssel és tartalommal és más fogalmi körben.
Ez aztán vége-hossza menet.... Mindig lesz új, mindig lesz olyan, ami törvényhozásban kibukó, alacsony társadalmi rendet megfogalmazó, lopott táskából dolgozó...
Azt hiszi, hogy valami, amit elvégzett, amire kapott egy kettest, feljogosítja arra, hogy a nála 90-szer nagyobb és jobb képességűt tönkretegye, vagy megvádolja..
Vádol az is, aki védekezik, de az érvel is, és bizonyít is.
A különbség csak a megértésben van... Einsteinen is röhögött a világ, mígnem egyszer elismerte..
Ahogy röhög a világ a kormányzón, a királynőn, a paraszton is.. Minden relatív..
Aztán rájön, hogy én gyógyítok, a másik öl és tele a temető mellette, és nem fogja fel, hogy a szavak fegyverként működnek és nem kell ide a bronzkori tőr, a honfoglalás kori nyíl, vagy éppen a XXI. századi gázrakéta, atombomba és hidrogén töltet.
Mert az emberi elme öngyógyító .. és ha másiknak rosszat tesz, becsavarodik, de nem is bír leállni, és hónapokon keresztül írogat és zaklatja a másikat, de nem utat mutató levelekkel, hanem rágalmakkal és hülyeségekkel, logikátlan, következetlen mondatokkal, amelyekben az informatikai hibák éppúgy nem javíthatók, mint éppen a lereagált kísérleti anyag a laborban.
Az élet meg elszánt felettük és csak abból állnak ki, hogy lopnak és harcolnak.. és mellettük mindenki megsérül...
Zaklatások és az irodalom, történelem, .....
Zaklatások és az irodalom, történelem, képzőművészet, média és természettudományok
Életsablonokról próbálok írogatni, felvetett gondolatokat, vázlatokat alktásokhoz, elemzésekhez, szakmai viselkedési és akár nyomozati anyagokhoz.
Nehéz ügy ez... Egyre inább akkor jön rá az ember, mikor az elképzeléseit, adatait és információit óráról-órára kell megváltoztatnia: mivel hol ez, hol az kezdi zaklatni, és sosem ismerte az ember az illetőt. Kitalált információkkal támad rá valaki, vagy hamisított adatokkal, félrevezető tájékoztatást ad másoknak, utánjárásra készteti az illetőt minden esetben.
Hogy mi is történt, ki is volt, miért is? Mikor is volt, kit is?
Sok kérdés merül fel. Így történt ez most is, a kapott érdeklődő válaszlevelekre, amik szíven ütöttek pár órával ezelőtt, még a 9 szakmám és az orvosi-lelkészi gyakorlat és képességfejlesztő oktatások és végzettségek birtokában is. Le is írná az ember, meg szégyelli is az illetők helyett.
A református főiskoláról kapott levelet, amelyet a volt oktató újságíró meghamisított, megmásított emlékekkel küldött, felelevenítve, a megtagadásával és félreértelmezésével, minden emléket felidézett - azt is, amire akkor az ember figyelmet sem fordított, de az elme mégis rögzített: mert a zajokat, a környezeti tényezőket akkor is rögzíti, ha az ember akár eszméleten. A biolgia és az önvédelem, a fejlődés törvénye ez. Most akkor leírja az ember? Az irodalomban úgyis megmarad. A dühös reagálás, amit szándékosan ír, a szándékosan hülye módon küldött levelekre, amelyekkel igyekszik az adott esetben másik oldalon álló ember debilitását és értelmezési zavarát, emlékkiesését vagy az ezáltali hamisításokat helyre tenni.
Itt elgondolkodik néha... vagy folyton az jár az eszébe, amíg nem írom le, nem teszem közzé, amíg nem írom le a viselkedési zavaraikat, a hibáikat, folytatni fogják, hibásan adják át másoknak, megvezetik a fél világot, mire levegőt veszek... S aztán még nagyobb bakik, veszteségek érnek mindenkit.
Itt gondolkodik el az ember a 98%-os felvételikkel, a 100%-os tesztekkel, a más miatt gyorsan nézzük már, meg: "meghülyültem? Töltsem ki az IQ tesztet is, vagy a másik aki becsavarodott és nem bír leállni?" Ha már 177 felé tendálnak a számértékek, akkor aligha ez az oldal aki megüti az orvosi kezelési kategóriát.. A másik hibái meg végig is igazolhatók.
Elgondolkodik, elgondolkodik, és aztán csak sikerül valamit összehozni. Ráncba szedő levél nagyon gyakran lepereg. Az alkotásokban megjelenő sablonos, vagy utaló esmények, magatartások meg csak jutnak el a másik fél tudatáig....
Kénytelen lennék naplószerűen végig írni nevekkel, órákkal és esetekkel mindent, mint a dokumentumfilmeken, amit készít az ember, .. vagy kamera nélkül feljegyez?
Az elme rögzít. Sok minden elvisel és eltűr. 8-9 szakmával pedig már egyenesen lehetetlen dolgokat is. Rendbe képes tenni börtönviselt, komoly orvosi kezelés alá számító embereket, és mégis, megálljt paracsol magának, elintézi a stílusban való visszaírásokkal .. és ha még 5 hónap múlva is napont kap ugyanolyan leveleket, írásokat és nem fogja fel a másik mit csinált, mit művel, akkor már mégis kénytelen más eszközökhoz folyamodni és a szakmáit is beleírni, a dokumentumok mellé az anyagokba.
Most írjam le mindenféle nyelvezettel, íróként a jeleseimmel, hogyan nem lehet kezelni emberi elméket, tolvajokat, vagy akár tanárokat, diákokat, orvosokat, akik jogászként nem becsületesek, vagy meghamisítják a valódi adatokat és anyagokat, azzal a céllal, hogy majd csak bosszút állnak valakin, vagy a százéves vétkekért más leszármazottakat kezdenek zaklatni, holott 900 vagy akár 30 év alatt a másik semmiről nem is tudhat és tud?
Na, így kerül a képbe a végén a tanárokon, a kapcsolatokon az alattomos rágalmakon minden olyan adat, hogy nézzük akkor a családfát, a történelmi, irodalmi adatot, a nyelvi adottságokat, mi hol veszett el.
Az ember csak hallgat, rábízzák a titkokat, a kincseket, akkor sem mondja tovább, nem csak a saját lelkénél fogva. De amikor alaptalanul támadják vagy nyilvánvalóan hamisítani kezd valaki hatalmi vagy volt hatalmi posztjára hivatkozva, amilyen tetteinél mások kárt szenvednek, emberek halnak meg, vagyonok vesznek el, alkotásokat cserélnek alkotót és gazdát.. akkor valahogy a legműveletlenebb, legbetegebb emberben is felforrik a vér, meg a legalamuszibb embernek is felmegy a vérnyomoása és a ... az egekig..
Azért végre jó lenne leírni, hogy a kitűnő tanuló hogy ment végig az életen, és hogy veszít el mindent, mert a bukott szamár és az őt fedező tanár lopott, vagy hogy az ügyész és a rendőr lustasága és tuadatlansága milyen károkat okozott és mik cserélnek gazdát, .. vagy miért halnak meg a gyerekek a kormányhivatali adatcserével, meg a szülők, dédszülők, miért irtódnak ki családok a hamis trianoni anyagokra, birtokharc kövekteztében, nemzetközi hamisítással és a háborúk hogyan pusztítják el a leszármazási anyagokat, a kutlurális értékeket és bizonyítékokat, és hogyan rokon az angol és az orosz vagy a magyar és szlovák, román, szerb, vagy más nép és hogyan nem.
Egy ideig a jelesével a napi átlag 90-kal nagyobb munkabírásával a mellette való éveken át folyamatosan tartó tanulásával az ember egy ideig csak röhög rajta, majd utána már marja a düh, hogy ennyire bunkók nem lehetnek emberek, vagy ennyire tudatlanok, hogy ennyire nincs etikája az egyetemi tanárnak, a nyomozónak vagy a rehabilitáción tevékenykedőnek, hogy berohan a szegény a börtönbe ingyen más helyett, hogy legalább éljen és más helyett üli le az éveket, miközen a büntetendő dőzsöl és milliárdokat lop el még mellette, vagy éppen.. és a végén kiderül, akárkiről van szó, a kezed alá kerül újra meg újra.. akár van benne érzék a jóhoz, javuláshoz, akár nincs. S újra neked kell rendbe rakni, míg el nem távozik az életből, akkor is, ha tudod, hgoy az adatok alapján fenyegetett téged, megrágalmazott, és hiába írtad ki, utána még te kaptál a fejedre, hiába írad le, mások hazugsával téged ítéetek el vagy raktak ki, vagy meg sem hallgattak, mert még vagy két hazug csatlakozott..
Aztán mind a kezed alá kerül újra, meg újra.. éveken át, és könyörög és kér... és ? Te mit mondasz? Mit kell neked neki mondani? Ha ráhagyod, nem változik, ha visszaszólsz, baj lehet? Ha visszaszólsz és van benne jó, és elkezd gondolkodni, nem éri meg? Vagy elkezd megváltozni? Megéri? Jó vagy rossz irányba? Sokáig rossz nem lehet, mert eléri a halálpontot, és az igény megszületik benne..
De .. most hogyan is tovább?
Életsablonok....
(utólagos megjegyzés: jó lenne, ha a programok a beírt szavak jelentését, írását és a szavakat nem hamisítanák meg, nem írnák át tetszőlegesen, hibásan: pl-? kell szót kel-re, stb. )