Életsablonok

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele

Ala Tromf, avagy a limes mindig van valahol

Nos, tegnap este "jól megkaptam" a Poet.hu oldalon, amikor felraktam azt a pár gondolatot, ami értékrendi hiányokat taglalt az irodalom területén. Ezzel bizonyossá vált, hogy nem csupán az irodalom, az olvasás, az értelmezés területén van gond, maga az etika is veszélyesen hullámzó területté vált.

Nem tudom, de 45 év alatt kevés olyan emberrel hozott össze a sors, aki tanulás, javítás javaslata után nagyzolva rátámad az emberre.

Nos, nem rovom fel a Babes-Bolyai vagy a Pázmány, esetleg az ELTE, egykori Kossuth Lajos Tudományegyetem és a József Attila Tidudományegyetem volt tanárainak, tanáraimnak, mert jól tudom, nagyon is professzionális személyiségek voltak, s a profi tanítás kitűnő eredményeket produkált. Itt a kettessel végző is nemzetközi díjas filmrendező lett, aki alig ment át a vizsgájukon. Nos, ezt a tegnapi Erdélyből származó költő aligha tudta, vagy tudná, értené. Érdekes, hogy még ez a rendező sem szájalt vissza a Kornyáné tanárnő vagy Szikszainé Nagy Irma elégtelenjére, ahol egyetlen emberként mentem át a vizsgákon. Hanem tanult, a biztatásomra jelentkezett is, végig is csinálta... Nehéz ezt elmondani is, éveken át nem beszélt az ember, nem is kellett tudnia ezekről másoknak.

Természetesen, sokan írnak szakoktatás keretein kívül is. Ahhoz is kell a tehetségen kívül tanulás, olvasottság. Régen nem véletlenül oktatták az ókortól, a középkortól egyetemi kereteken belül a poétikat, a szabad művészetek közt nyilvántartva.

A legmegdöbbentőbb az volt, hogy támadásként akart táltoskának minősíteni az erdélyi származású költő. Ez furcsa. Úgy tudom, a táltosokra felnéz az ember, az emberek többsége. A táltos egy vezető, nem egy degradálni való dolog, akit az ő hibásan írt, logikailag hibás, és nem szándékos képzavaros versével egyáltalán nem lehet egyenlővé tenni. Már maga ez az egyesítési tény is logikai hiba. 

Az emberek többsége viszont tanul, tájékozódik. A jobbítás szándékával írt gondolatok, a közérdekű lépések ellen sem támad, zagyvaságokat kommentelve. Azt viszont mindenki jól tudja, a véleménnyilvánítás, a hozzászólás is elárulja az etikai-erkölcsi állapotokat, a tudás és nem tudás, a pillanatnyi figyelemkoncentráció szintjét is.

Valóban nehéz így oktatni. Tanítani, fejleszteni. A hétköznapi életben is komoly fejlesztő pedagógiai ismeretek kellenek, főleg eltűrni a tájékozatlan, olvasatlan, főleg az értékrendekkel tisztában nem levő kommenteket. 

Volt aki a háborús túlélést említette. Nos, a mindent eltűr sem igazán lehet megfelelő állapot, a háború elkerülhető lett volna figyelemmel, kommunikációval, megfelelő jogeljárásokkal. Ezek a kis háborúk is. A konfliktus egy csomó két ember között. Ha az egyik nem ad le értékeiből, a másik nem emeli fel, vagy akár egyik, akár másik nem hajlandó megfelelő irányba lépni, akkor végtelenné válik magának a csomónak a fennmaradása is. Pedig olykor - a Nagy Sándor módszerhez hasonlóan- , egy kardcsapással is elintézhető. Akár szó szerint fizikai csomóról, akár láthatatlan, megértés, vélemény, stb. csomóról beszélünk. 

A verselemzés pedig túlmegy minden kritikán. A legkisebb titkot is feltárja. Akár akarja, akár nem a költő. Mások gondolatait sem képes szabályozni. Mások életét nem éli, nem tanul helyettük, ők nem tanulnak helyette... Nem ott járnak, nem arra, nem úgy emlékeznek, más érzéseik és más sztereotípiáik lesznek... Sorolni talán kevés a hely. 

A kommentre talán ez a válasz a legjobb: aki ilyen könyvet ír, változtatni szeretne. S talán ez a legjobb motívum, ok és okozat is egyben az életre. Nem a rosszba való belenyugvás. Kétségtelen, hogy a kommentelő sosem olvasta évek kötelező olvasmányát, a felvilagosodás nagy alkotóinak művét, a Candidot akár, vagy csak Madách Imre életmutató drámáját, ne beszéljünk a filozófia alapműveiről, a poétikákról, az ógörög Arisztotelészről, avagy akár Platónról. Pedig ezeket már az általános iskolai anyagok is tanítják, és nem csak pár éve, évszázadok óta...

Hát, ilyen egyszerű ez az élet... Mindig ismétli önmagát.

Historia est magistra vitae...

Szeged, 2021. július 01. 12:00