Életsablonok

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele

Ala Tromf, avagy a limes mindig van valahol

Nos, tegnap este "jól megkaptam" a Poet.hu oldalon, amikor felraktam azt a pár gondolatot, ami értékrendi hiányokat taglalt az irodalom területén. Ezzel bizonyossá vált, hogy nem csupán az irodalom, az olvasás, az értelmezés területén van gond, maga az etika is veszélyesen hullámzó területté vált.

Nem tudom, de 45 év alatt kevés olyan emberrel hozott össze a sors, aki tanulás, javítás javaslata után nagyzolva rátámad az emberre.

Nos, nem rovom fel a Babes-Bolyai vagy a Pázmány, esetleg az ELTE, egykori Kossuth Lajos Tudományegyetem és a József Attila Tidudományegyetem volt tanárainak, tanáraimnak, mert jól tudom, nagyon is professzionális személyiségek voltak, s a profi tanítás kitűnő eredményeket produkált. Itt a kettessel végző is nemzetközi díjas filmrendező lett, aki alig ment át a vizsgájukon. Nos, ezt a tegnapi Erdélyből származó költő aligha tudta, vagy tudná, értené. Érdekes, hogy még ez a rendező sem szájalt vissza a Kornyáné tanárnő vagy Szikszainé Nagy Irma elégtelenjére, ahol egyetlen emberként mentem át a vizsgákon. Hanem tanult, a biztatásomra jelentkezett is, végig is csinálta... Nehéz ezt elmondani is, éveken át nem beszélt az ember, nem is kellett tudnia ezekről másoknak.

Természetesen, sokan írnak szakoktatás keretein kívül is. Ahhoz is kell a tehetségen kívül tanulás, olvasottság. Régen nem véletlenül oktatták az ókortól, a középkortól egyetemi kereteken belül a poétikat, a szabad művészetek közt nyilvántartva.

A legmegdöbbentőbb az volt, hogy támadásként akart táltoskának minősíteni az erdélyi származású költő. Ez furcsa. Úgy tudom, a táltosokra felnéz az ember, az emberek többsége. A táltos egy vezető, nem egy degradálni való dolog, akit az ő hibásan írt, logikailag hibás, és nem szándékos képzavaros versével egyáltalán nem lehet egyenlővé tenni. Már maga ez az egyesítési tény is logikai hiba. 

Az emberek többsége viszont tanul, tájékozódik. A jobbítás szándékával írt gondolatok, a közérdekű lépések ellen sem támad, zagyvaságokat kommentelve. Azt viszont mindenki jól tudja, a véleménnyilvánítás, a hozzászólás is elárulja az etikai-erkölcsi állapotokat, a tudás és nem tudás, a pillanatnyi figyelemkoncentráció szintjét is.

Valóban nehéz így oktatni. Tanítani, fejleszteni. A hétköznapi életben is komoly fejlesztő pedagógiai ismeretek kellenek, főleg eltűrni a tájékozatlan, olvasatlan, főleg az értékrendekkel tisztában nem levő kommenteket. 

Volt aki a háborús túlélést említette. Nos, a mindent eltűr sem igazán lehet megfelelő állapot, a háború elkerülhető lett volna figyelemmel, kommunikációval, megfelelő jogeljárásokkal. Ezek a kis háborúk is. A konfliktus egy csomó két ember között. Ha az egyik nem ad le értékeiből, a másik nem emeli fel, vagy akár egyik, akár másik nem hajlandó megfelelő irányba lépni, akkor végtelenné válik magának a csomónak a fennmaradása is. Pedig olykor - a Nagy Sándor módszerhez hasonlóan- , egy kardcsapással is elintézhető. Akár szó szerint fizikai csomóról, akár láthatatlan, megértés, vélemény, stb. csomóról beszélünk. 

A verselemzés pedig túlmegy minden kritikán. A legkisebb titkot is feltárja. Akár akarja, akár nem a költő. Mások gondolatait sem képes szabályozni. Mások életét nem éli, nem tanul helyettük, ők nem tanulnak helyette... Nem ott járnak, nem arra, nem úgy emlékeznek, más érzéseik és más sztereotípiáik lesznek... Sorolni talán kevés a hely. 

A kommentre talán ez a válasz a legjobb: aki ilyen könyvet ír, változtatni szeretne. S talán ez a legjobb motívum, ok és okozat is egyben az életre. Nem a rosszba való belenyugvás. Kétségtelen, hogy a kommentelő sosem olvasta évek kötelező olvasmányát, a felvilagosodás nagy alkotóinak művét, a Candidot akár, vagy csak Madách Imre életmutató drámáját, ne beszéljünk a filozófia alapműveiről, a poétikákról, az ógörög Arisztotelészről, avagy akár Platónról. Pedig ezeket már az általános iskolai anyagok is tanítják, és nem csak pár éve, évszázadok óta...

Hát, ilyen egyszerű ez az élet... Mindig ismétli önmagát.

Historia est magistra vitae...

Szeged, 2021. július 01. 12:00

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Nem mindenki érti a humort

Sok év után, több, mint két évtized után, véletlenül kerültem vissza Szegedre. Kicsit a szakmunkák elérhetetlensége is belejátszott, no meg az egykori gyerekkori tervek, a családi kötődések.
Évtizedek óta használom az Internetet. Annak idején, amikor az általános iskolába kerültem, magyar-ének tagozatosként a legjobb matematika versenyesként igencsak a számítógépes irányultság dominált, mint lehetséges irányvonal. Nem csak a matematika használati területe, vagy a katonai irányultságok miatt.
A Commodore-64 hibái részben bosszantottak is, a grafikus felület igénye pedig a programozás felé hajtott. A készített programokba természetesen belekódolta az ember a jogvédelmet, gyermekként is látva a lopásokat, a hibákat, a veszélyeket. Azt, hogy munkák nem kerülnek kifizetésre, hogy az alkotások mások nevén látnak napvilágot, nem azén, aki készítette.
Elgondolkodtató volt megtenni a lépéseket több évtized után abba a társaságba, amely már gyerekként adott egy alapot a mások színvonala felé emelkedéshez. A kemény mag maradt az évtizedek során. Sokan elhunytak, elköltöztek, visszatértek. A társaság felhígult. Kevesen emlékeztek, kevesen emlékeznek. A csipkelődések, féltékenységi rohamok, a klikkek bagatellizálási tevékenységei és aktusai mindenütt óhatatlanul jelen vannak, mint Budapesten is.
Sehonnan jött ideiglenes tudással, gyakorlatilag ismerettel nem rendelkező vezéregyéniségek alakítottak ki csoportokat, mert megfelelő ismeretségi körrel vagy pénzzel rendelkeznek, de tudással nem.
S ez mindenütt megfigyelhető volt az országban. Debrecentől Budapesten át, Sárváron keresztül Pécsig.
A kiemelkedő ember hattérbe lép inkább, a támadásokra, hazudozásokra hátralép, s csak akkor lép ki a reflektorfénybe, ha a másik oldal belebukik, vagy nem képes megcsinálni azt a dolgot végleg. Mert: miért is frusztrálja magát feleslegesen, vagy adja oda a kínnal szerzett tudást, tapasztalatot?
A közösségi oldalak egykori ötlete abból alakult ki, hogy az ember külföldön egyáltalán nem kapott hírt a családról, de még az országról sem. A tanulási igényekről ne is beszéljünk, az információ átviteli közegeiről, vagy akár a költségekről. Az informatika a katonai szférából kilépve közhasználatúvá vált. Sajnos a megfelelő alapokat ma már nem úgy oktatják, így nagyok a hiányosságok. Főleg az 50 év felettiek körében. De a gyerekek körében is kezd ez az állapot eluralkodni, és az informatikai karokon. Már a valódi programozásokat nem kell megtanulni, a bevont szoftverek a hardverek kiiktatása miatt nem is vásárolhatók, nem szerezhetők meg, a rögzített információk nem érhetők el. Rengeteg pénzbe kerül, még több tudásba a használtuk.
Ecsetelni lehetne, kellene is a problémákat.
Mindezzel talán a szókincsek világa is átalakult, az előadóművészet és a nyelvek mellett.
S ez azzal jár, hogy nem mindenki érti meg az iróniát, a vicceket, célzásokat, s a meg nem értett dolgok indulatokhoz, támadásokhoz, veszekedésekhez vezetnek. Tudjuk jól, hogy a viccek és az irónia értelmezését nem csak egy magyar tanárnak kell megtanítania. A család az egyik fő tényező ezen a területen is. A közösség. Már, ha van, már, ha működik.
Mert napjainkban éppen ez a folyamat vált a szeparáció erősítőjévé is, hiszen a közvetlen érintkezés helyett az informatika kezdi uralni a világunkat. Ennek oka nem csupán az infohibák sorából adódó gyártási hibák sora, s az abból kialakult világjárvány. Az egyedi oktatási és hozzáállási viszony is.
A vicc viszont az a dolog, amit érteni kell. Más az angol humor, más a magyar. Műfaji határok is vannak, a kulturális ismeretek pedig elengedhetetlenek hozzá.
Nos...
Az élet relatív. Aki nem érti, az még másik, mások megítéléseiben is hibázni fog. S más lesz az életének útja is.
Egy világban élünk ugyan, de nem egy szinten. Egy városban, de nem egy térben. Az ember elsétál egymás mellett...
Kapcsolat nem mindenütt alakul ki. Oda szándékok és akaratok kellenek.
S minden újra relatív lett.
Szeged, 2021. június 19. 08:07.

Régen tanultam már magyar szakon, az egyetemeken. A kiegészítéseket is elvégeztem, a vége meg meglepetés lett.  Sok éves gyakorlattal, a sok kitűnő után, magába fojtott kritikával sokáig hallgat az ember. Életsablonoknál tartunk, mert életsablonok vannak. 

A leggyakoribb életsablonok azok, melyek minden hibát benne hagynak a dolgokban, és a hibákkal belebuknak a célokba és másokat is belebuktatnak.

Annak idején az ember még örült, ha tanulás közben felhívták a figyelmét a hibákra, hogy hogy javítson, és hogy legyen az éppen lecsúszott jeles stabillá, és biztos tudássá. 

Ha nem változna meg a beírt szöveged a szolgáltató és az alapprogram hibái szerint, magabiztosabb lehetnél és lennél. Nyomon lehet követni a változásokat. 10-15 évre visszemenően is.

Ma már nem így van. Ha kiadóként és főszerkesztőként szólni mersz, hogy helyesírás ellenőrző program mellett is hibás szöveget kapsz, vagy a poetikai tudás nem megfelelő a szerzőnél, nem állnak össze a mondatok, vagy éppen nem megfelelő, hanem  disszonáns a vers szövege,  és nem áll valódi mondatokká össze, hanem szövegzavart kelt, már gond van.. Eltűnnek a szavak a véleményedből is, hogy éppen rád lehessen húzni a vizes lepedőt... amit más szeretne, vagy amit más tervezett, mert neki van pénzes, befolyásos embere, aki a szakdolgozatod is elviszi a lakásból, úgy, hogy a nyomozó nem nyomoz, vagy a főügyész is hallgatni fog a bíróval, sőt, akár téged vádolnak meg, ha szót emelsz a jogvédett anyagod mellett, amivel éjt nappallá téve szórakoztál.... Vagy értelmetlen mondatok egymásra pakolva nem verset, nem szöveget alkotnak, egymás mellett álló szavak vagy összefüggéstelen mondatok.

A mai napon szóltam egy kiemelkedő költőnek, akit ifjú koromban is követtem. Figyeltem, bár könnyedén írtam verseket, minden szöveget, pár pillanat alatt. Hibátlanul is.. Azonnali idegen szövegekkel a legkeményebb tanároknál is pontos, helyes mondattani és poetikai elemzésekkel. 

Elgondolkodtam a visszatromfoláson. Hogy állítólag engem bántanak és én lehúzom őt. Pedig csak leírtam a véleményt, hogy van sokkal jobb és hibátlanabb verse, és disszonáns és pletyka-szagú a verse, ami más történetét és érzését akarja elmondani, de nem tudja átélni meg megérezni. Pedig valójában az érzelem a versben fontos alkotó, és ha a szerző nem érzi át, vagy nem tudja mit is ír le, vagy leplezni akarja véleményét, megérzik a szövegszerkezeten, a poétikai és mondattani eszközökön.

Nincs időm a kritikákra, de egyre inkább ott tartok, hogy elő kell venni az újságírói és minden más szövegek visszaélései és a tudatlanságok terjedése, a műfaj és műnem keverések, a poétikai eszközök ismeretlensége miatt is. 

Mindenki a netre szabadulva ír és írni akar. Hangzik mindenütt. Az egyes szövetségek inkább baráti társaságok, ahol nem lehet a színvonalat meghaladni, vagy megkövetelni, és haragszik az egyik a másikra, ha szólni mer, és a rosszt nem fogadja el, hanem lemegy arra a szintre, amit a másik akar, de nem fejelődni, hanem elfogadni azt, amit ő képzel.. stb. 

Halad az idő. Egyre inkább látom, hogy a programozó, aki a programot írja, nem tud helyesen írni, és így a program is hibásan jelenik meg, hibázik és a hibás szöveget követeli meg előírásként. Súlyos hibák, minden nyelven.

Az amerikai vagy angol helyesírás szabálya nem alkalmazható a kínai vagy a magyar nyelvre, a francia vagy a latin sem. Sokkal nagyobb különbségek vannak a karakter- és abc használat mellett, mint azt el tudná néhány ember gondolni.

Az idő halad, a haecker meg azt hiszi, mindent tud. Nem így van.

A tromfoló válasz kíváncsivá tett... Ki is bántott engem, bármely alkotásom miatt, és mely alkotás lett volna? Azon kívül, hogy valaki a történelmi hamisítások miatti szóemelésem miatt rámtámadt, vagy a saját visszaélését a jogszabálysértése miatt igyekszik támadással fedezni.

A történelmi adathamisításokról, a családfák adatainak és a személyi anyagoknak a keveréséről és a jogvédett Bíborvirág nevem  illetéktelen átvételéről tudok.. Az már furcsa, hogy a mondatokban a szavakat és sorrendjüket értelemmódosító módon valaki szépen átírja vagy átprogramozza, hogy mégis csak a szerző járjon rosszul, aki a gondolatait leírja..

Viszont roppantul érdekelne, mely szövegem miatt is kellett volna bárkinek bántania. 

Vagy arról is tudok, hogy a régészeti és történelmi, irodalmi, nyelvészeti és kommunikációs, médiás és jogi, meg közgazdasági, orvosi szakokon  a védett anyagokat lopták. De rosszul járnak, mert a védett anyag igazolható. A kormányhivatali személyi adatcserék is, meg az orvosi is, mindenütt, minden körülmények között, az informatikai rendszerekben. 

Mert, igen, ezekről is tudok, Vannak, ahogy folytonos szerződés és jogszabály sértések. 

Azért, mert szerződés nélkül nem adok ki elektronikus könyvet a laprendszeremben, vagy nem adom a jogvédett nevem aláírás és előírás nélkül más kiadványához, aminél a szerzősséget sem tudja leigazolni,  azért mert nem fogom senki előtt szégyellni azt, hogy mindenütt jelessel évfolyamelső voltam, aztán vagy van nyoma, vagy nincs nyoma ha, éppen védenek, mert éppen támadnak.. hm. A jognak és tanításnak, a tanulásnak is vannak oldalai, és bár éveken át tanul az ember, betörők is működnek, meg bírók is lehetnek bűnözők...aztán: azért sem, ha más az anyagomat más Varga Éváéba pakolták és a nevén kiadták, vagy kiállították, vagy a védett nevemet és alkotásomat más életrajzával publikálták le. Igazolja le a hibákat az, ainek kell, és én is megteszem, amit kell.  ÍRj bele, hogy még jobban összezavarjuk a hibákat, és a szöveget, ha elmented...

A többi meg a mérleg és a Jóisten dolga.. Iustitia kezében....

Vagy a pecsétet hiányolja valaki? Vagy a kritikákat, amiket eddig nem tettem közzé? 

Szép barokk körmondatokat tudok - s minden szinten... alkalmazzuk, elme és nyelvellenőrzésre, vagy programozás ellenőrzésre? Lehetséges. Ennyi időm már nincs szórakozni. De még elképzelhető, hogy kimegy a 950 anyaggal a többi is, ami az emberbe szorult. 

Valahogy az ilyenekre igyekszem szabálytalanabbá lenni, hogy megtalája a forrásokat, és azokat, akik nehézségekkel küzdenek. Olvasási és írási nehézségekkel is!

A munka nem csak egy életen át tart.. Gondoltad volna?

--------

Ajjaj.. amikor a szerző attól fél, hogy a kritikára elpártolnak tőle az olvasók és kedvelők..  Ki pártolt el Ady-tól, meg József Attilától, vagy akár Mikszáth-tól, vagy mástól a kritikák hatására? Karinthy-tól? 

-- jó pár perccel utána írom a bejegyzéshez a megjegyzést: Kaptam az illető szerzőtől egy levelet, miszerint ne kritizáljam őt nyilvánosan. Pedig nem őt kritizáltam, hanem tanácsot adtam és véleményt nyilvánítottam a versről, amit írt. Na, igen. Valahogy nem funkció zavarosak már a költők és írók, ha ilyet tesznek? Valami más baj van? Ez közelítőleg talán olyan eset, mint mikor a diák aki nem tanult még semmit, és nincs rá képessége sem, kritizálja a tanárt? Mert az már más kérdés, ha alapból van tehetsége és tanulás nélkül is tud, és úgy teszi meg ugyanazt! 10 ujjas gépeléseknél megint ebben a szövegben is olyan betűhibák vannak, és olyan betű és szótagcserék, amit csak programhiba okozhat, és vírus, nem elgépelés vagy nem tudás.