bomover blogja

http://www.youtube.com/watch?v=51J4DX5HsbI

Tudom én tudom,és azt is mennyire...

de nem rég még nekem mondták,:a felhők fölött mindíg kék az ég!

És tudom ez igaz...ölellek!

Talán az a pár tized év barátság jelent valamit,és talán megtalálom a módját,hogy segítsek!

Hiányzol

Arcod oly távol ködlik fel tétován,

vonásaid már csak a felhők között kutatom,

ne félts engem,

célom hajszolva szárnyalok úttalan-utakon...

Fáradtak álmaim,

de beteljesedésre várnak,

egyre űznek szélsebesen a legédesebb vágyak.

Suttogásod már csak a szél hordozza,

de felerősíti lelkem rejtekén emléked,

s egy foszlányt mely rólad él,

bennem,

örökkön örökké!

Egy régi vers de minden nap,minden hónapban,minden évben aktuális....

Halkan magamba zárom

a csendet,

gondolatban

felerősítem

a rendet.

Tétova lelkem

megpihen,

érzem

dobban

a szívem,

távolodik a 

gyötrelem...

félelmeim tovaszállnak

vándormadárként,

helyet adva

a mának

s a lét

valóságának.

Amikor a csend

besüvít az ajtón,

amikor csillagpalást

takarja az ablakod,

mikor a mát éled,

de 

a holnapot nem akarod.

Magányosan

csendben önmagadban

hallgatod

a dalt,

szíved rejtekén,

mely mindig veled

s velem van...

nem hozhat fagyot

a jéghideg tél!:)

Elment az est

bealkonyult,

minden csillag

elhalványult.

A göncöl szekér 

rég elhaladt

a hold

felfalta

a nyomokat.

Letargia magas 

fokon,

barát vagy

vagy

kedves rokon?

Tépje szét az éjjel

ingét a

reménnyel,

hozza rá az álom

minden ragyogásom.

Jöjjön el a hajnal

ne vesszen el a nappal.

Kapjam vissza énem

ISTENTŐL ezt kérem!

2010.07.30