bomover blogja

Hiányzol

Arcod oly távol ködlik fel tétován,

vonásaid már csak a felhők között kutatom,

ne félts engem,

célom hajszolva szárnyalok úttalan-utakon...

Fáradtak álmaim,

de beteljesedésre várnak,

egyre űznek szélsebesen a legédesebb vágyak.

Suttogásod már csak a szél hordozza,

de felerősíti lelkem rejtekén emléked,

s egy foszlányt mely rólad él,

bennem,

örökkön örökké!

Egy régi vers de minden nap,minden hónapban,minden évben aktuális....