Lesz képem hozzá:)

Ildi diadalmas mosollyal mutatta kincsét az imént, sikerült a "kislányt" kicselezni, mert bár igen fotogén, de nem szereti a fotózást, ígéretet kaptam, ha idő lesz rá, itt fog "leselkedni" Lizzy helyett, ám addig is, álljon itt néhány gondolatom, milyen is az én kutyavilágom!

Szeretemdal kutyákról

Volt egy kislány "gyáva nyuszi" köszönet érte "Gyuri bácsi"
sok-sok év, és simogatni merte a kutya hátát, ha mégis
megfordult, a kislány hátrált.
Volt sokáig az út közepe, vagy a túlsó oldal, de közben
nyílt a szív-virág is, a szellem súgta e dolog már banális,
s közben persze dolgozott a naptár is.

Lett egy kicsi tündér, cseperedett, s őneki könnyű volt a szeretet,
jött is a sok huhogás, "jó szándék" mögött, bármi más,
vidd ki őt is, az kocsiútra, vagy a túlsó oldalra, nehogy megkapja
a kutya, hamis mosoly, s a látszat csal.
Maradtak a bölcs szavak, tisztes távolban a kerítés,
s ha mégis a pici kéz simogatni akart, jó példával járj elé.
Elmenekült "a gyáva nyuszi" maradt, ha lehet, a szemtől szem,
dédelgetés, vagy ha szükség van rá, dorgálás.

Kutyák jöttek, mentek, voltak, barátokká váltak, 
s elvesztésük fizikai fájdalom, megszületett szépen
a nagy családi vonzalom. 
Itthon idilli kép ami dívik, kétoldalú szeretet,
de ép eszem fel nem éri, kutyát szeretni hogy nem lehet,
olvasom, osztom, de ez oly kevés, kutyakínért nekem kevés
ha egyáltalán létezik, bármilyen földi büntetés.

Látom vagyunk elég sokan, hálót fon a szeretet,
de sokkal szebb hely lenne a világ ha mindenki
szeretné az ebeket.