Érintések

csillan a fény a sorbanállok tar fején

ma megint elmaradt az üres leves íze
de az őrök csizmája makulátlan
(mint a kifordított zsigerekből előbúvó vesék)

a sárban caplatni is jó
ha elég meleg az idő

bár kapaszkodsz az ásónyélbe
attól még nem leszel
másabb
a rongyos tömeg így is befogad
nem enged magadra

és mikor a rothadó szalmabűzbe roskadsz
a lázas szemekben
sehol sem találod önmagad.

az összes ablakot

beverték…

erőtlenül ülök

a mocskos padlón

a kíméletlen huzatban,

félelem szorít a földre:

ürülékszagú sár fröccsen

minden rúgás után

makulátlan ingemre.

szilánkokra törték

vágyaimat

– nem álmodom –

nem remélek már:

tompa, keserű vigyorral

jutalmazom érdesre

hasított perceimet.

…golyók sziszegnek felettem…

a bilincs csak nekik

megváltás,

nekem halálos tanítás.

(egy tudatos ájulásban

rád is gondolok

emléked betakar:

semmi nem fájhat

senki nem árthat)

... soha nincs vége…

lassan eszmélek,

a tompa zúgás átölel:

minden hiányzik

minden…

a túlexponált nyarak emléke
üres szemgödrökbe feszűl.
felejteni tanítottak miattad.
-földre tettek nem karodba-

földre ha hullik
engedd tovább
álmok kukájában
turkál tovább


túl egyszerű
életnek kevés
halálnak sok
elvégeztetett




arcok sűrűjébe
temette maszkjait
szilánkos é(r)vei
elavult érintések




2018.04.18

rendíthetetlenűl