Érintések

Hosszú sorokat álltam végig

Hamis vigyorral s kölyök-képpel

Havazásban és esőben 

Hőségben vagy vad hidegben 

Hátammal kifogtam a szelet

Hétszer egy héten éppen csak éltem 

Hetvenes évek így teltetek... 

milyen az a nap

mikor sem szarni

sem pisilni nem tudsz

csak feszülten gömbölyödni

és a könnyeid is csak nyeled

minden heged viszket

de nem az újabb sebek miatt

milyen az a nap

mikor a hazugságnak is örülsz 

és az összes istent utálod 

az a nap milyen

mikor a  hányás kerülget 

de torz vigyorral magadba harapsz

és irigyled a tegnapi gondjaid

milyen az a nap

milyen

nap

az

az összes ablakot

beverték…

erőtlenül ülök

a mocskos padlón

a kíméletlen huzatban,

félelem szorít a földre:

ürülékszagú sár fröccsen

minden rúgás után

makulátlan ingemre.

szilánkokra törték

vágyaimat

– nem álmodom –

nem remélek már:

tompa, keserű vigyorral

jutalmazom érdesre

hasított perceimet.

…golyók sziszegnek felettem…

a bilincs csak nekik

megváltás,

nekem halálos tanítás.

(egy tudatos ájulásban

rád is gondolok

emléked betakar:

semmi nem fájhat

senki nem árthat)

... soha nincs vége…

lassan eszmélek,

a tompa zúgás átölel:

minden hiányzik

minden…

a túlexponált nyarak emléke
üres szemgödrökbe feszűl.
felejteni tanítottak miattad.
-földre tettek nem karodba-

Korsóm üres tarisznyám lapos